Szerintem mindenki emlékszik az életében felbukkanó elsőkre...őket nem lehet elfelejteni. Az első szerelem, az első kutya, az első saját otthon, az eéső kocsi vagy motor. Akár rossz, akár jó élmény kötődik hozzájuk, mindig is meghatározó szerepet fognak betölteni az életünkben.
Akárcsak az én első görénykém, Baba. 2004. Június 29-én született, Péter-Pál napján, amikor az aratás is megkezdődik.
Akkoriban még nem igazán léteztek tenyésztők. Egy dunakeszi állateledel bolt kirakatában láttam meg a hírdetést az alomról. Akkor már megvolt a ketrec (az még a mai napig megvan), a göri wc, az etető, itató, rongyok (akkoriban még nem varrt Brigi nekünk menő göris holmikat). Csak a göri hiányzott az életemből. Édesanyámmal el is mentünk megnézni az almot. Egy nagy kültéri ketrecben voltak. Amikor kinyitották a ketrec ajtaját, az összes kölyök beszaladt hátra, és onnan figyelt. Baba ezt kb tíz másodpercig csinálta, majd odajött hozzám. És akkor kimondtam: Őt szeretném.
Perszea fejlemények nem voltak ennyire tündérmesébe illőek. Akkor hét hetes volt. És mint minden hasonló korú kisgörény, akit kiszakítanak a megszokott környezetéből, gyorsan elfelejtette mit is tanult addig. Rettenetesen harapot. Nagyon pimasz volt, és igazi kis bajkeverő. De szépen megtanultam Őt megnevelni, Ő pedig úgy tekintett rám, mint egy igazi megbízható társra.
Ivartalanítva lett, majd a következő évben egy diónyi nagyságú daganatot oepráltak ki a méhével együtt, ami benn maradt. A műtétet követően benne maradt a kanul a csöpp kis lábában, Jól rögzítve. Éjjel félig ülő pozícióban aludtam vele együtt az ágyban. Ő ott szuszogott, és néha remegett a karjaimban. De túlélte.
Egy évre rá bőrdaganata volt. Akkor is megoperálták. Aztán pár év nyugi.
Tavaly ki kellett venni az egyik veséjét, mert egy hatalmas ciszta nőtt rajta, és nyomta a többi belső szervét.
Már kb fél éve szedett a hátfájdalmaira gyógyszert. Különben mozogni sem tudott volna. Most pedig a szívelégtelenség volt az, amivel már se orvos, se Ő nem bírta felvenni a harcot.
És én nem lehettem ott. Nem jött ki Angliába, mert öreg és beteg volt. Az ideút is biztosan nagyon megviselte volna. Itt pedig olyan drága az orvosi kezelés, hogy nem tudtam volna finanszírozni.
Nem gondoltam volna, hogy 2012 március 3-án lesz az utolsó alkalom, hogy látom, hogy megölelhetem és megpuszilhatom. Mindig is egy kis harcos volt.
Remélem tudja, hogy nagyon szeretem, és hogy nem akartam elhagyni. És azt is, hogy nagyon hiányzik!
Békés álmot kívánok neki!
2012. szeptember 7., péntek
2012. augusztus 20., hétfő
egy kirándulás
Sziasztok,
Már bocsánat, hogy így hírtelen elkezdtem tegeződni, de végtére is ez az én blogom, szóval remélem bárkit letegezhetek, aki olvassa. :-)
Szóval gondoltam az állandó nyavalygás után írok valami vidámat is, és megspékelem mindezt egy nehány képpel is, hogy érezzétek a törődést!
Szóval elmentünk egy vasárnap kirándulni (IGEN! Ritka pillanatok egyike, mint szabad hétvége). Hogy tartalmas legyen a vasárnap, már jó korán autóba ültünk, de így is kb egy óra késéssel indultunk el :-) Gyönyörű napos indőnk volt. A görény ketrecét is betettük a kocsiba, így Ő is a királyok kényelmével utazhatott.
Elsőnek Dorkin-ba mentünk, egy carboot sale-re. A rendkívül furán elhelyezett kresztábláknak köszönhetően, miután megnéztük a kocsiból a belvárost, és megáltunk egy benzinkútnál megkérdezni, merre kell mennünk (a benzinkút mellett akkor mentünk el másodszor), sikerült is bejutnunk a vasútállomás parkolójába, ahol az esemény megrendezésre került.
Aki nem tudná mi is az a carboot sale, annak dióhéjjban: amikor már sok felesleges kacatjuk összegyűlik a házban, és nem tudnak vele mit kezdeni, akkor beteszik ezeket a vackokat a kocsijuk csomagtartójába, és elhozzák egy ilyen rendezvényre, azok eladásának reményében.
A görény, Orsonka nagy népszerűségnek örvendett az eladók körében. De egyrészt pénz sem volt nálunk, másrészt meg amúgy sem volt semmi nekünk való, szóval ez esetben nem tudtuk kihasználni a görény adta kiválló alkupozíció lehetőségét.
Innen elmentünk Box Hill-re, ami amúgy egy természetvédelmi övezet. Szóval lehet menni oda kirándulni. Annak bejáratánál van ugyanis egy büfé és egy parkoló (míly meglepő), ahol a motorosok minden vasárnap találkoznak. Csak úgy, mert megtehetik. Hát mi is elmentünk. A görény is jött.
A táj valami fantasztikus. Nagyon tetszett, szóval remélem még vissza fogunk menni megnézni, illetve enni ott egy hamburgert, mert elég híres. Amúgy volt kirakva oda egy nagy térkép, amin be volt jelölve különféle túrista útvonal, pl lovaskocsiknak, lóháton, vagy biciklivel érkezőknek :-)
Itt amúgy fel lettünk homályosítva, hogy minden év szeptemberében az Ace Coffee-tól (London, és régen itt rendezték meg a coffee race-eket, amiről a coffeeracerek a nevüket kapták (information from Mr. Karoly Szigeti)) Brightonig lemotoroznak a motorosok együtt (legalábbis azok akik Londonban összegyűltek az eseményre és akik menetközben csatlakoztak), és ott a kikötőben eltöltenek egy hétvégét. Remélhetőleg jövőre már a saját motorkáinkkal mi is becsatlakozhatunk.
Aztán innen továbbmentünk Horsham-be. Nagy nehezen megtaláltuk a Birds of Pray Centre nevűlétesítményt, ahol a délután hátralévő részét töltöttük. A megtalálása azért volt kissé nehézkes, mert maga a helyszín egy garden centre-ben volt. Azon bellülről nyílt a bejárat... remélem értitek. :-)
Itt fejenként öt fontért kaptunk egy kb két órás bemutatót, illetve egy egyórás előadást a baglyokról, ahol meg is lehetett A baglyot simogatni (én is megtettem, ahogyan a többi gyerek). Vannak ott mentett, meg leadott madarak is. Nagyon régóta foglalkoznak solymászattal, és nagyon színvonalas maga a helyszín, illetve az előadások, bemutatók is, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen el oda, ha teheti. Vagy vitesse oda magát :-D
Na elég a sok fecsegésből, íme a képek!
Csóközön!
Már bocsánat, hogy így hírtelen elkezdtem tegeződni, de végtére is ez az én blogom, szóval remélem bárkit letegezhetek, aki olvassa. :-)
Szóval gondoltam az állandó nyavalygás után írok valami vidámat is, és megspékelem mindezt egy nehány képpel is, hogy érezzétek a törődést!
Szóval elmentünk egy vasárnap kirándulni (IGEN! Ritka pillanatok egyike, mint szabad hétvége). Hogy tartalmas legyen a vasárnap, már jó korán autóba ültünk, de így is kb egy óra késéssel indultunk el :-) Gyönyörű napos indőnk volt. A görény ketrecét is betettük a kocsiba, így Ő is a királyok kényelmével utazhatott.
Elsőnek Dorkin-ba mentünk, egy carboot sale-re. A rendkívül furán elhelyezett kresztábláknak köszönhetően, miután megnéztük a kocsiból a belvárost, és megáltunk egy benzinkútnál megkérdezni, merre kell mennünk (a benzinkút mellett akkor mentünk el másodszor), sikerült is bejutnunk a vasútállomás parkolójába, ahol az esemény megrendezésre került.
Aki nem tudná mi is az a carboot sale, annak dióhéjjban: amikor már sok felesleges kacatjuk összegyűlik a házban, és nem tudnak vele mit kezdeni, akkor beteszik ezeket a vackokat a kocsijuk csomagtartójába, és elhozzák egy ilyen rendezvényre, azok eladásának reményében.
A görény, Orsonka nagy népszerűségnek örvendett az eladók körében. De egyrészt pénz sem volt nálunk, másrészt meg amúgy sem volt semmi nekünk való, szóval ez esetben nem tudtuk kihasználni a görény adta kiválló alkupozíció lehetőségét.
Innen elmentünk Box Hill-re, ami amúgy egy természetvédelmi övezet. Szóval lehet menni oda kirándulni. Annak bejáratánál van ugyanis egy büfé és egy parkoló (míly meglepő), ahol a motorosok minden vasárnap találkoznak. Csak úgy, mert megtehetik. Hát mi is elmentünk. A görény is jött.
A táj valami fantasztikus. Nagyon tetszett, szóval remélem még vissza fogunk menni megnézni, illetve enni ott egy hamburgert, mert elég híres. Amúgy volt kirakva oda egy nagy térkép, amin be volt jelölve különféle túrista útvonal, pl lovaskocsiknak, lóháton, vagy biciklivel érkezőknek :-)
Itt amúgy fel lettünk homályosítva, hogy minden év szeptemberében az Ace Coffee-tól (London, és régen itt rendezték meg a coffee race-eket, amiről a coffeeracerek a nevüket kapták (information from Mr. Karoly Szigeti)) Brightonig lemotoroznak a motorosok együtt (legalábbis azok akik Londonban összegyűltek az eseményre és akik menetközben csatlakoztak), és ott a kikötőben eltöltenek egy hétvégét. Remélhetőleg jövőre már a saját motorkáinkkal mi is becsatlakozhatunk.
Aztán innen továbbmentünk Horsham-be. Nagy nehezen megtaláltuk a Birds of Pray Centre nevűlétesítményt, ahol a délután hátralévő részét töltöttük. A megtalálása azért volt kissé nehézkes, mert maga a helyszín egy garden centre-ben volt. Azon bellülről nyílt a bejárat... remélem értitek. :-)
Itt fejenként öt fontért kaptunk egy kb két órás bemutatót, illetve egy egyórás előadást a baglyokról, ahol meg is lehetett A baglyot simogatni (én is megtettem, ahogyan a többi gyerek). Vannak ott mentett, meg leadott madarak is. Nagyon régóta foglalkoznak solymászattal, és nagyon színvonalas maga a helyszín, illetve az előadások, bemutatók is, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen el oda, ha teheti. Vagy vitesse oda magát :-D
Na elég a sok fecsegésből, íme a képek!
Csóközön!
 |
| Orson Box Hill-nél |
 |
| Super 7 |
 |
| Super 7 előről |
 |
| Asszem BSA |
 |
| Ezt hogy sikerült forgalomba helyezni?? |
 |
| DE KOMOLYAN |
 |
| Hondácska |
 |
| Sólyom |
 |
| Ő nagyon megriadt, amikor mellé értünk |
 |
| mentett bagolyfióka |
 |
| Épp víjjogó hóbagoly |
 |
| ÉN bagolysimogatás közben |
 |
| A mentett bagoly, és aki felnevelte (a bagoly 14 éves) |
 |
| leadott gyöngybagoly |
 |
| nem emlékszem a fajtájára |
 |
| bagoly séta közben |
 |
| felmászott a gatyára a naposcsibéért |
 |
| ölyv |
 |
| sólyom |
 |
| Afrikai Halászsas |
 |
| Hattalmas pózer volt végig :-D |
 |
| koncentrálás |
 |
| holló (nem vak, hanem a hártyáját csukta le) |
 |
| másik sólyom |
 |
| bagoly érkezés közben (Ő volt, akit megsimogattam) |
enyhítő gondoskodás
Kedves Olvasóim,
Enyhítő gondoskodásnak hívják itt azt, amit tegnap kellett csinálnom. Palliative care angolul.
Bizony, ha valaki idősek otthonában dolgozik, akkor szembesülni fog előbb vagy utóbb a haldoklással. És olyankor, mint gondozónak kicsit megváltozik a munkaköre. Gyakrabban kell bemenni az illető szobájába. Sokszor nem is csak azért, hogy konkrétan csináljon valamit az illetővel, hanem azért mondjuk, hogy csak ott legyen. Imádkozzon vele, érte. Megittassa, etesse, ha szükséges. Megmossa az ágyban, vagy csak beszéljen vele pár szót, hogy ne érezze magát egyedül, ha a családtagok vagy a barátok éppen nincsenek vele. Később, amikor már a morfiumok magasabb dózisban kerülnek a szervezetbe, és már nem tud kommunikálni, akkor pedig mindent meg kell tenni azért, hogy kényelemben legyen az utolsó óráiban.
Nem olyan rég óta dolgozom itt, de a harmadik haldoklónak kell ilyen jellegű gondoskodás nyújtanom. Ez hatalmas felelősség. Valahol kitüntetés, hiszen tegnap reggel, pontosan azért én lettem oda beosztva, mert a műszakvezető tudta, hogy én el fogom a munkámat végezni és nemcsak azt fogom mondani, hogy ott voltam. Minden félórában bementem az illetőhöz, és ha valamit egyedül nem tudtam megcsinálni, akkor ott volt a műszakvezető aki kétszer is készségesen jött a segítségemre.
Különösen nehéz ez akkor, amikor az a valaki, aki épp elmenni készül egy végtelenül kedves, és nagyon szerethető ember. Kissé kettős érzés, hiszen látni, hogy mennyire komoly fájdalmai vannak. Ha éppen sikerül elaludnia nem szívesen zavarod fel, pedig van, amikor muszáj. Amikor ébren van az illető, látni a szenvedését még nehezebb a léleknek.
Erre is van itt oktatás természetesen, bár sem én, se más átlagos gondozó nem részesült benne. Mégis csinálni kell. Nehéz jól csinálni, hogy amikor a műszakod után hazamész, ne azon járjon az ember eszed, hogy mindent megtettem e, jól csináltam e, tiszta lelkiismerettel nézhess a tükörbe. Tegnap is sikerült, és remélem, hogy bár a lehető legritkábban, de mindig lesz lelkierőm ezt csinálni. Mert kell. Az utolsó heteikben, napjaikban, óráikban kell, hogy olyanok vegyék körbe a harcban megfáradt embereket, akik sírás nélkül, maximálisan el tudják végezni a munkájukat.
A tegnapi teljesítményem után, azt mondta a műszakvezető, hogy intéz nekem egy oktatást, amit én kértem. Remélem összejön neki.
Puszi mindenkinek!
Enyhítő gondoskodásnak hívják itt azt, amit tegnap kellett csinálnom. Palliative care angolul.
Bizony, ha valaki idősek otthonában dolgozik, akkor szembesülni fog előbb vagy utóbb a haldoklással. És olyankor, mint gondozónak kicsit megváltozik a munkaköre. Gyakrabban kell bemenni az illető szobájába. Sokszor nem is csak azért, hogy konkrétan csináljon valamit az illetővel, hanem azért mondjuk, hogy csak ott legyen. Imádkozzon vele, érte. Megittassa, etesse, ha szükséges. Megmossa az ágyban, vagy csak beszéljen vele pár szót, hogy ne érezze magát egyedül, ha a családtagok vagy a barátok éppen nincsenek vele. Később, amikor már a morfiumok magasabb dózisban kerülnek a szervezetbe, és már nem tud kommunikálni, akkor pedig mindent meg kell tenni azért, hogy kényelemben legyen az utolsó óráiban.
Nem olyan rég óta dolgozom itt, de a harmadik haldoklónak kell ilyen jellegű gondoskodás nyújtanom. Ez hatalmas felelősség. Valahol kitüntetés, hiszen tegnap reggel, pontosan azért én lettem oda beosztva, mert a műszakvezető tudta, hogy én el fogom a munkámat végezni és nemcsak azt fogom mondani, hogy ott voltam. Minden félórában bementem az illetőhöz, és ha valamit egyedül nem tudtam megcsinálni, akkor ott volt a műszakvezető aki kétszer is készségesen jött a segítségemre.
Különösen nehéz ez akkor, amikor az a valaki, aki épp elmenni készül egy végtelenül kedves, és nagyon szerethető ember. Kissé kettős érzés, hiszen látni, hogy mennyire komoly fájdalmai vannak. Ha éppen sikerül elaludnia nem szívesen zavarod fel, pedig van, amikor muszáj. Amikor ébren van az illető, látni a szenvedését még nehezebb a léleknek.
Erre is van itt oktatás természetesen, bár sem én, se más átlagos gondozó nem részesült benne. Mégis csinálni kell. Nehéz jól csinálni, hogy amikor a műszakod után hazamész, ne azon járjon az ember eszed, hogy mindent megtettem e, jól csináltam e, tiszta lelkiismerettel nézhess a tükörbe. Tegnap is sikerült, és remélem, hogy bár a lehető legritkábban, de mindig lesz lelkierőm ezt csinálni. Mert kell. Az utolsó heteikben, napjaikban, óráikban kell, hogy olyanok vegyék körbe a harcban megfáradt embereket, akik sírás nélkül, maximálisan el tudják végezni a munkájukat.
A tegnapi teljesítményem után, azt mondta a műszakvezető, hogy intéz nekem egy oktatást, amit én kértem. Remélem összejön neki.
Puszi mindenkinek!
2012. augusztus 14., kedd
Money talks, bullshit walks
My Lovely Readers, Kedves Olvasóim,
Aki eddig nem tudta volna, mindig annak van igaza, akinek pénze van.
Még biztosan nem írtam, de van egy perverz idős bácsi az otthonban. Az egyik este rácsapott a fenekemre, pár héttel ezelött meg amikor éppen lefekvéshez készítettem elő, megkért, hogy csókoljam meg. Nyílván visszautasítottam. Onnantól kezdve egyedül nem mentem be a szobájába. Mindig résen volt, hogy mikor vagyok műszakban, és mikor dolgozom az Ő szintjén. Olyankor állandóan nyomta a gondozó hívót, hogy láthasson. Persze igyekeztem vele megtartani a háromlépés távolságot.
Ugyanígy volt ez a mai műszak során is. nem egyedül mentem be, igyekeztem távolságtartó maradni vele. Erre volt olyan kedves és felhívta a családját, hogy elpanaszolja neki, hogy ágyba parancsoltam. A családja meg persze felhívta az otthont azon nyomban, hogy panaszt tegyenek az elbánás miatt.
Természetesen félre lettem hívva, és le lettem kissé teremtve. Az ok az volt, hogy bármit is mondtam a szobámban, az senkit nem érdekel. A család mivel közel 10 ezer fontot fizet havonta azért a szobáért, kikéri magának, hogy a bácsi ágyba legyen parancsolva. Szeretném megjegyezni, hogy nem lett ágyba parancsolva. Úgyhogy a lebaszást a semmiért kaptam tulajdonképpen, csak azért, mert van aki nagyon gazdag, és nem bírja a visszautasítást, ott vág vissza, ahol képes. Nagyon kicsinyes hozzáállás.
Én meg szimplán bekaphatom, mert nincs annyi pénzem, hogy megvehessem magamnak az igazamat. Vagy hogyan is van ez? És más Otthonokhoz képest amúgy igen alul vagyok én is és a többi gondozó is fizetve.
Ennyit a fejlett nyugati kulturáról!
Csókolom!
Aki eddig nem tudta volna, mindig annak van igaza, akinek pénze van.
Még biztosan nem írtam, de van egy perverz idős bácsi az otthonban. Az egyik este rácsapott a fenekemre, pár héttel ezelött meg amikor éppen lefekvéshez készítettem elő, megkért, hogy csókoljam meg. Nyílván visszautasítottam. Onnantól kezdve egyedül nem mentem be a szobájába. Mindig résen volt, hogy mikor vagyok műszakban, és mikor dolgozom az Ő szintjén. Olyankor állandóan nyomta a gondozó hívót, hogy láthasson. Persze igyekeztem vele megtartani a háromlépés távolságot.
Ugyanígy volt ez a mai műszak során is. nem egyedül mentem be, igyekeztem távolságtartó maradni vele. Erre volt olyan kedves és felhívta a családját, hogy elpanaszolja neki, hogy ágyba parancsoltam. A családja meg persze felhívta az otthont azon nyomban, hogy panaszt tegyenek az elbánás miatt.
Természetesen félre lettem hívva, és le lettem kissé teremtve. Az ok az volt, hogy bármit is mondtam a szobámban, az senkit nem érdekel. A család mivel közel 10 ezer fontot fizet havonta azért a szobáért, kikéri magának, hogy a bácsi ágyba legyen parancsolva. Szeretném megjegyezni, hogy nem lett ágyba parancsolva. Úgyhogy a lebaszást a semmiért kaptam tulajdonképpen, csak azért, mert van aki nagyon gazdag, és nem bírja a visszautasítást, ott vág vissza, ahol képes. Nagyon kicsinyes hozzáállás.
Én meg szimplán bekaphatom, mert nincs annyi pénzem, hogy megvehessem magamnak az igazamat. Vagy hogyan is van ez? És más Otthonokhoz képest amúgy igen alul vagyok én is és a többi gondozó is fizetve.
Ennyit a fejlett nyugati kulturáról!
Csókolom!
2012. július 21., szombat
Ékezetes!
Kedves Olvasóim,
Mint látjátok, végre ilyen sok idő után, ékezetesen irom a soraimat. Persze még bele kell jönnöm, mert nnagyon megszoktam mar az angol billentyűzet kiosztast. Most is mindig vissza kell olvasnom, amit írok, mert vagy ekezet nélkül gépelek, vagy Z helytett Y-ont írok. De sebaj, gondolom a technikai hattere a blogom készítésének senki szamara nem érdekes.
Az annal érdekesebb lehet, hogy Karesz, a Párom végre, 19 éjjel megérkezett Angliaba. Eljött értem a műszakom utan. Nagyon jo volt végre viszontlatni.
KB két napig pakoltunk, de még szerintem fogunk is sokaig, mire mindennek meg lesz a tuti helye.
ILLETVE! Magával hozta Orsonkat is. Róla is lesznek képek kicsit lejjebb. Én ugyanis már annyira kedvtelen voltam, hogy egy darab fényképet sem késyitettem, még akkor sem, amikor hét ágra sütött a nap. De Karesz nagyon lelkes, így ezerrel késyiti a fényképeket.
A melóhelyen persze vannak érdekességek. És sajnos most megint olyan periódusban vagyok, hogy megint hét napot kell egyhuzamban dolgznom. Ez nagyon kimerítő mind fizikailag, mind agyilag is. De erről majd egy masik bejegyzesben szólok.
Most Íme néhány kép.
Mint látjátok, végre ilyen sok idő után, ékezetesen irom a soraimat. Persze még bele kell jönnöm, mert nnagyon megszoktam mar az angol billentyűzet kiosztast. Most is mindig vissza kell olvasnom, amit írok, mert vagy ekezet nélkül gépelek, vagy Z helytett Y-ont írok. De sebaj, gondolom a technikai hattere a blogom készítésének senki szamara nem érdekes.
Az annal érdekesebb lehet, hogy Karesz, a Párom végre, 19 éjjel megérkezett Angliaba. Eljött értem a műszakom utan. Nagyon jo volt végre viszontlatni.
KB két napig pakoltunk, de még szerintem fogunk is sokaig, mire mindennek meg lesz a tuti helye.
ILLETVE! Magával hozta Orsonkat is. Róla is lesznek képek kicsit lejjebb. Én ugyanis már annyira kedvtelen voltam, hogy egy darab fényképet sem késyitettem, még akkor sem, amikor hét ágra sütött a nap. De Karesz nagyon lelkes, így ezerrel késyiti a fényképeket.
A melóhelyen persze vannak érdekességek. És sajnos most megint olyan periódusban vagyok, hogy megint hét napot kell egyhuzamban dolgznom. Ez nagyon kimerítő mind fizikailag, mind agyilag is. De erről majd egy masik bejegyzesben szólok.
Most Íme néhány kép.
.JPG) |
| A Ház, ahol élünk |
.JPG) |
| Orson a kecójában |
 |
| Orsonnal a kertben |
 |
| Apjával |
 |
| Séta az utcában |
2012. július 6., péntek
Aramtalan
Draga Olvasoim,
Ma aztan mar igazan betelt a pohar az uj foberlommel kapcsolatosan.
Kedden koltoztem ugye be. Szerda hajnalban olyan hangosan el szexualis eletet, hogy az agya a fallnak utkozott, es kozben sikkantgatott, szoval felebresztett.
Aztan szerda reggel 9tol egy oran keresztul szolt az ebreszto oraja, amire csak en ebredtem fel.
Majd ejjel 11kor beallitott a baratnojevel, es kb hajnal fel kettoig hepajoztak. Aztan csutortok hajnalban megint hangosan elte szexualis eletet. Majd ma, penteken reggel az az uzenet fogadott a konyhaban, hogy elfelejtette feltolteni az villanyorahoz valo kulcsot. Ha szuksegem van aramra, akkor fogjam a kulcsot, menjek el az aramboltba es toltsek fel ra penzt, O majd csak este nyolc utan er haza. Azt azert hozzatennem, hogy csutortokon szabadnapos volt, szoval a nagy shoppingolas kozepette igazan beugorhatott volna ezt elintezni.
Hat en ugy dontottem, hogy inkabb ulok a sotet szobaban, net nelkul, minthogy kulon ezert bemenjek a varosba.
Hazajottem, majd a tok sotetben zuhanyoztam, amikor hazajott ismet a baratnojevel. Es egyszercsak lett aram. Mert elment feltoteni delutan. De mielott bejottem volna a szobaba zarojelben megjegyezte, hogy megette az egyik joghurtomat.
Ma aztan mar igazan betelt a pohar az uj foberlommel kapcsolatosan.
Kedden koltoztem ugye be. Szerda hajnalban olyan hangosan el szexualis eletet, hogy az agya a fallnak utkozott, es kozben sikkantgatott, szoval felebresztett.
Aztan szerda reggel 9tol egy oran keresztul szolt az ebreszto oraja, amire csak en ebredtem fel.
Majd ejjel 11kor beallitott a baratnojevel, es kb hajnal fel kettoig hepajoztak. Aztan csutortok hajnalban megint hangosan elte szexualis eletet. Majd ma, penteken reggel az az uzenet fogadott a konyhaban, hogy elfelejtette feltolteni az villanyorahoz valo kulcsot. Ha szuksegem van aramra, akkor fogjam a kulcsot, menjek el az aramboltba es toltsek fel ra penzt, O majd csak este nyolc utan er haza. Azt azert hozzatennem, hogy csutortokon szabadnapos volt, szoval a nagy shoppingolas kozepette igazan beugorhatott volna ezt elintezni.
Hat en ugy dontottem, hogy inkabb ulok a sotet szobaban, net nelkul, minthogy kulon ezert bemenjek a varosba.
Hazajottem, majd a tok sotetben zuhanyoztam, amikor hazajott ismet a baratnojevel. Es egyszercsak lett aram. Mert elment feltoteni delutan. De mielott bejottem volna a szobaba zarojelben megjegyezte, hogy megette az egyik joghurtomat.
2012. július 1., vasárnap
igyunk meg valamit
Sziasztok,
Elmeselem a fergeteges tegnapom.
Delelott atmentem Suttonba, hogy alairjam a szerzodesem az uj szobaval. A regi lako pont akkor koltozkodott ki. Utana beneztem, es uresen mar nem tunt olyan nagynak a szoba, de ez most mindedj is. Az uj foberlom egy evvel fiatalabb nalam (az en koromat most ne ecseteljuk) es ugyanabban az iparagban dolgozunk. O Lengyel amugy.
Mondta nekem, hogy egyunk egy fagyit munka utan valahol. Vagy igyunk meg valamit. Ertem jon a melohelyre.
Hazavitt atoltozni, majd elmentunk hozza is atoltozni. Szokas szerint en kb 5 perc alatt kesz voltam, neki kb negyven perc kellett. Mondta nekem, hogy ha nem gond, akkor legkesobb egy orarara haza szeretne erni, mert hatkor kezd reggel. (Nem akartam neki mondani, hogy en ennel sokkal korabbanra gondoltam). Meg elugrottunk egy haverjahoz, akirol akkor derult ki, hogy egy oraja halt meg az Edesapja.
Na akkor ebbol ivas lesz.
Kb 11 kor kezdtuk el az amokfutast. Voltunk Wimbledon-ban, Richmond-ban, Fulham-ben, Putney-ban. Ezek mind London reszet kepezik. A cel mindig az volt, hogy: tudok egy nagyon kedves Pub-t. Csakhogy mire odaertunk, a Pub jol bezart. Vegul be akartunk menni egy klubba, de senki nem hitte el neki, hogy elmult huszonegy, nem volt nala semmi fajta igazolvany, igy nem tudtunk bemenni.
Hajnal kettokor megalltunk Suttonban, ahol ettek kebabot, en meg ittan egy fantat (vegyes gyumolcsoset), majd haromra hazahoztak...ez milyen party mar??? :-)
Elmeselem a fergeteges tegnapom.
Delelott atmentem Suttonba, hogy alairjam a szerzodesem az uj szobaval. A regi lako pont akkor koltozkodott ki. Utana beneztem, es uresen mar nem tunt olyan nagynak a szoba, de ez most mindedj is. Az uj foberlom egy evvel fiatalabb nalam (az en koromat most ne ecseteljuk) es ugyanabban az iparagban dolgozunk. O Lengyel amugy.
Mondta nekem, hogy egyunk egy fagyit munka utan valahol. Vagy igyunk meg valamit. Ertem jon a melohelyre.
Hazavitt atoltozni, majd elmentunk hozza is atoltozni. Szokas szerint en kb 5 perc alatt kesz voltam, neki kb negyven perc kellett. Mondta nekem, hogy ha nem gond, akkor legkesobb egy orarara haza szeretne erni, mert hatkor kezd reggel. (Nem akartam neki mondani, hogy en ennel sokkal korabbanra gondoltam). Meg elugrottunk egy haverjahoz, akirol akkor derult ki, hogy egy oraja halt meg az Edesapja.
Na akkor ebbol ivas lesz.
Kb 11 kor kezdtuk el az amokfutast. Voltunk Wimbledon-ban, Richmond-ban, Fulham-ben, Putney-ban. Ezek mind London reszet kepezik. A cel mindig az volt, hogy: tudok egy nagyon kedves Pub-t. Csakhogy mire odaertunk, a Pub jol bezart. Vegul be akartunk menni egy klubba, de senki nem hitte el neki, hogy elmult huszonegy, nem volt nala semmi fajta igazolvany, igy nem tudtunk bemenni.
Hajnal kettokor megalltunk Suttonban, ahol ettek kebabot, en meg ittan egy fantat (vegyes gyumolcsoset), majd haromra hazahoztak...ez milyen party mar??? :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)