My Lovely Readers, Kedves Olvasóim,
Aki eddig nem tudta volna, mindig annak van igaza, akinek pénze van.
Még biztosan nem írtam, de van egy perverz idős bácsi az otthonban. Az egyik este rácsapott a fenekemre, pár héttel ezelött meg amikor éppen lefekvéshez készítettem elő, megkért, hogy csókoljam meg. Nyílván visszautasítottam. Onnantól kezdve egyedül nem mentem be a szobájába. Mindig résen volt, hogy mikor vagyok műszakban, és mikor dolgozom az Ő szintjén. Olyankor állandóan nyomta a gondozó hívót, hogy láthasson. Persze igyekeztem vele megtartani a háromlépés távolságot.
Ugyanígy volt ez a mai műszak során is. nem egyedül mentem be, igyekeztem távolságtartó maradni vele. Erre volt olyan kedves és felhívta a családját, hogy elpanaszolja neki, hogy ágyba parancsoltam. A családja meg persze felhívta az otthont azon nyomban, hogy panaszt tegyenek az elbánás miatt.
Természetesen félre lettem hívva, és le lettem kissé teremtve. Az ok az volt, hogy bármit is mondtam a szobámban, az senkit nem érdekel. A család mivel közel 10 ezer fontot fizet havonta azért a szobáért, kikéri magának, hogy a bácsi ágyba legyen parancsolva. Szeretném megjegyezni, hogy nem lett ágyba parancsolva. Úgyhogy a lebaszást a semmiért kaptam tulajdonképpen, csak azért, mert van aki nagyon gazdag, és nem bírja a visszautasítást, ott vág vissza, ahol képes. Nagyon kicsinyes hozzáállás.
Én meg szimplán bekaphatom, mert nincs annyi pénzem, hogy megvehessem magamnak az igazamat. Vagy hogyan is van ez? És más Otthonokhoz képest amúgy igen alul vagyok én is és a többi gondozó is fizetve.
Ennyit a fejlett nyugati kulturáról!
Csókolom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése