Manka in the UK: Hurrikán, meg egyebek

Kedves Mindenki,

Mozgalmas napok állnak mögöttem. Volt itt mostanában minden, amire korábban nem is számítottam volna.
A legfrissebb esemény a hétfő hajnali hurrikán volt. Már napokkal elötte riagattak mindenkit minden lehetséges helyen (újság, TV, internet, rádió), hogy jön az évszázad vihara. Még a management is mindenféle papírokat tett közzé csupa jótanáccsal, hogy nehogy bármiféle bajunk essen, és ne tudjuk megjelenni a munkában. Persze ez is csak akkora pánik keltés volt, mint amikor télen leesik 2 cm hó, és bezárják az iskolákat, és senki nem mer kocsiba ülni, vagy gyalog elindulni a boltba.
Hallottam ugyan, hogy néhány fa kidölt, de azért ez a vihar koránt sem volt szerencsére akkora, és olyan, mint amilyennek azt a média sugallta.
Én természetesen átaludtam az egészet, és hétfőn délben már motorral indultam munkába. Amit csak azért bántam meg, mert este hazafelé már annyira hideg volt, hogy a termoruhák ellenére is majdnem sikerült a motorhoz fagyni.

De azért voltak más események is mostanában. Pl Karesz betöltötte a 35-t. :-) Ezt megelőzően a lakótársunk a 22 és egy barátnőm a 29-et. Utóbbi kettőnek én magam sütöttem tortát. És mivel gyakorlatilag két nap különbséggel történt ez a sok születésnap, igencsak megelégeltem az állandó sütögetést. Így kapott Karesz Coronita tortát :-) Amibe elsőre sikerült is az egyik gyertyát beletörnöm, szóval a köszöntés első 10 perce azzal telt, hogy gyártyát javítottunk. Mindent összecsepegtettünk viasszal, de megoldottuk.

Aztán nem sokra rá egy másik barátunk megkért, hogy csináljam meg az esküvői virágdekorációját. Csokor, gomlyuk dísz és asztaldíszek. De természetesen, ahogyan minden közösségben lenni szokott, így a mi munkahelyünkön is van egy mindenlében két kanál emberke. Ő anélkül, hogy bárki megkérte volna kijelölte magát, mint virág-dekoráció készítő. És egyszerűen maga a menyasszony sem tudta vele megértetni, hogy nem őt akarja, hanem engem. Így a végén Ő csinálta a csokrot és a gomblyuk díszeket, én meg az asztaldekorációt.
Az esküvőre is meg voltunk hívva Karesszel. Ez nagyon jól esett, mert ez tényleg egy szük családi-baráti esküvő volt. Ők korábban már egybe kelltek Egyiptomban, ahonnan a férj származik, de most megismételték az eseményt a menyasszony családjának itt is. Az epsomi lóverseny pályán volt megtartva. Nagyon szép volt a kiilátás a terem erkélyéről mindkét irányba. A menyasszony pakisztáni, így nagyon érdekes ételeket és ruhák láthattunk. Mi természetesen motorral mentünk, szóval nem kisestélyiben parádéztunk. De egészen addig, amíg egy melegítőbe öltözött vedég meg nem jelent, rendkívül allul öltözöttnek tűntünk. Utána már nem nagyon izgatott minket, hogy farmerban vagyunk.
Hab volt a tortán, hogy Karesz az új farmeját vette fel, ami fogott. És a keze egészen bekékült a vacsora végére :-)
Az ételek fantasztikusak voltak, és a teljes légutamat kitisztították. Néha egészen meg voltam arról győződve, hogy ha a számon át fújnám ki a levegőt, akkor a tűzokádás képességéről tehetnék tanubizonyságot. Így inkább csukva tartottam, és törekedtem a sok folyadék elfogyasztására.
Ha már a folyadéknál tartunk. Itt bizony nem volt alkohol, lévén, hogy mindenki hívő volt a rendezvényen. De gyümölcslé és kóla volt, amennyi csak belénkfért.
Amúgy a násznép is nagyon befogadó volt, vendégszerető és rendkívül kedves. Az asztaldíszeim meg akkora sikert arattak, hogy a vendégek az esemény végén hazahordát őket :-) Ennek nagyon örültem, mert nem kis eredmény volt egy elég alacsony kereten bellül összelogisztikázni mindent, amire szükség volt a megalkotásához.

Alább néhány kép az elmúlt napok eseményeiről!

Köszönöm, hogy újra elolvastál!

Pusza!