2012. december 17., hétfő

A visszaút

Nem-nem, Kedves Olvasóim, nem hagytak ki egy bejegyzést sem. Én döntöttem úgy, hogy a visszaútról fogok írni egy kis beszámolót előszőr :-)

Képekkel majd később bővítem, most csak egy állt a rendelkezésemre, amit feltölthettem.

Szóval december 9-én utaztam vissza Angliába repülővel. Aki ismer, az tudja, hogy mennyire nem szeretek repülni. Így már a reptéren is érdekes volt a mosolyom. Küzdöttem a könnyeimmel a repülés miatt, amiatt, hogy vissza kell jönnöm, hogy megint búcsúzni kell... szóval nem volt egyszerű.

Aztán amikor felszálltam a gépre és elfoglaltam a helyem a szárny mögött közvetlen és az ablak mellett, vártam, hogy kit ültet mellém a sors. Aztán egyszercsak elfogytak a felszállók. Senki nem ült mellém. Már-már kezdtem magam nagyon elkenődve érezni, amikor egy nem kisdarab ember megjelent az üléseknél és megkérdezte, hogy leülhet e mellém. Hát persze, hogy boldogan mondtam igent! Nem mintha beszélgetni akartam volna, vagy ilyesmi, az volt a tervem, hogy olvasok, mégis úgy éreztem, hogy nem szeretnék egyedül ülni a sorban.

Beült. És onnantól kezdve beszélgettünk. Az illető a hatvanas éveiben jár. Deberencben született majd a szülei Ausztráliába költöztek vele együtt, amikor 4 éves volt. Most Angliában van egy nagy cége, amit az egyik fiával vezet közösen.

A cége be fog fektetni Magyarországon, ezért volt az út. Megkérdeztem tőle, hogy mihez fog kezdeni, ha a FIDESZ megbukik. Majd kiváncsian az ercomat méregetve visszakérdezett, hogy megfog? Én csak annyit mondtam neki, hogy én nagyon remélem. Erre azt mondta, hogy valószínűleg így lesz, de ez őt már nem fogja érinteni. Majd hozzátette, hogy azzal, hogy a fiatalokat a szüleik külföldre küldik tanulni és/vagy dolgozni komoly változást fog előidézni. Ugyanis amikor ezek a fiatalok hazamennek, elvárásokkal lesznek a rendszer iránt. Lesz összehasonlítási alapjuk, és annak érdekében, hogy ők és a gyermekeik jó szociális helyzetben legyenek, a változásokat ki fogják eszközölni ilyen vagy olyan módon.

Aztán persze beszélgettünk mindenféléről. Ő elvált, majd később újranősült egy nála sokkal fiatalabb nővel, akit jóval a válása után ismert meg. Azt mondta, hogy azért szereti a feleségét, mert a felesége nagyon szereti önmagát! Szerinte egy ember akkor tud másokat is őszintén szeretni, ha saját magát is megtanulja szeretni, ha nem válik fölényessé, vagy éppen alárendelté. A fölényes ember ugyanis nem fogja semmire tartani azt a párját, az alárendelt szerepben lévő nők és férfiak pedig nem tudnak boldoggá tenni senkit sem, és ez az egész életüket fusztráltá teszi minden téren.

Persze azt is hozzátette, hogy egy házasságban a férfinak két választása van: vagy boldog lesz, vagy igaza lesz :-) A bölcs férfi az előbbit választja :-D És mindezt egy férfi szájából hallani elég furcsa volt, de úgy gondolom, hogy van akkora élettapasztalata, hogy akár még igaza is legyen :D

Majd mielött leszálltunk volna adott 20 fontot. Azt mondta, hogy Ő maga adna nekem virágot, de nem lesz lehetőségünk rá a reptéren. Így szeretné, ha én vennék magamnak a nevében virágot. Egy kisebb huzavona után eltettem a pénzt és most egy gyönyörű Orchidea (Dendrobuim) figyel a szobában. Akárhányszor ránézek, mindig eszembe jut amiket mondott, és ennek nagyon örülök. Igyekszem minden nap emlékezni arra, hogy szeressem önmagamat :D

Nos.. legközelebb már tényleg írok az ott töltött időről! Puszi!

A reptéren :D

2012. december 10., hétfő

Dombon a tanya

Kedves Olvasóim,

Mostanában meg foglak rohamozni Titeket a bejegyzéseimmel, mert van jónéhány dolog, amit pótolnom kell.

Az első a sorban, hogy elköltöztük! Megint! Ha az elmúlt egy évet nézem, akkor ez már a hetedik hely, ahol lakom, és a második, ahol Kersszel lakunk :-)

Az egyik kolleganőm, aki egy három hálószobás kertesházban majdnem egyedül él adta ki nekünk az egyik szobáját. Olcsóbb is, mint ahol eddig laktunk, plusz szebb helyen is van. DE! Karesz szegény most kb 18 km-t biciklizik minden nap, a munkahelyére és vissza. Nekem csak a melóhelyre van buszom, visszafelé már nincs, ha délutános műszakban dolgozom. Ha délelöttösben, akkor meg odafelé nincs buszom, csak visszafelé. Úgyhogy én is sokkal gyakrabban helyezem az üllepem a biciklim nyergébe, mint eddig.

A ház nincsen messze a Le Raj nevű étteremtől, amelyik Michelin díjjas a curry-je miatt, és az újságcikkek tanusága szerint, amiket az ablakjukban helyeztek el, ez az étterem a curry király. Remélem egyszer kipróbálhatjuk, nem mintha tényleg alá tudnám mindezt támasztani, vagy akár megcáfolni.
Ha az ellenkező irányban indulunk el a háztól, akkor pedig a Derbyhez jutunk. Úgyhogy ha jövő májusban is itt leszünk, akkor majd jól kiülünk a Derby melletti mezőre (ha szabad lesz), ami amúgy golf pálya és majd meglessük a méltóságokat. Majd valamelyik nagyon csinos sapeszom felrakom, ahogyan azt egy hölgyhöz illik :-)

Mindjárt az első itt töltött hétvégén elmentünk sétálni. Természetesen Orson is jött velünk. Felfedeztük, hogy Epsom belvárosától mennyire vagyunk messze, és hogy visszafelé hogyan kell úgy eltévedni, hogy aztán mégis jó helyen lyukadjunk ki. A visszafelé út csodálatos volt. Gyönyörűséges házakkal és kertekkel, illetve egészen közel a mi utcánkhoz istállókkal. Orson is nagyon élvezte. Akkor még a napnak is volt valamennyire ereje.

A környék dimbes-dombos, sok a fa, nem zavaró a forgalom, és nem utolsó sorban a házigazda jó fej.
Hogy Ő miért is lakik majdnem egyedül? Van egy kutyája, két cicája (egy felnőtt és egy kamasz) és egy nyula, szóval mi a görénnyel igazán nem lógunk ki a sorból.

De még azt el sem meséltem, hogy hogyan is költöztünk ide. :-) Nos az a mutatvány nem volt egyszerű. A hiába való keresgélés közben egyszercsak az egyik csoportvezetőm szólt, hogy ez a kolleganőm (igyekszem nem nevesíteni) ki szokott adni szobát, kérdezzek rá, hogy mi a helyzet. Hát így is tettem. Sajnos azonban akkor már megígérte egy harmadik kolleganőmnek, hogy megnézheti a szobát. Így mondta, hogy várjunk. Nos ez a harmadik kolleganő húzta-halasztotta a szobamegnézést, de azért csak összehozta, és persze rá is bólintott a szobára. Majd napokkal később kiderült, hogy Ő az ágyát is vinni akarja magával. Na erre a főbérlönk azt mondta, hogy nem, hisz nem tudja akkor azt az ágyat hová tenni, ami a szobában van. Akkor szólt nekem, hogy mégiscsak mehetünk. Mindjárt másnap este megnéztük a szobát, a harmadik napon rábólintottunk, és már toltuk is a sutto-i főbérlő képébe az írásba foglalt felmondást. Illetve a papírost, amiben Ő kijelenti, hogy visszafizeti nekünk a deposit-ot. Nem sokkal később felajánlottuk neki többször is, hogy ha akarja, akkor előbb is ki tudunk költözni, mint 30 nap, csak szóljon időben. Nos ezt úgy sikerült neki összehoznia, hogy egy héttel a 30 nap lejárta elött egy vasárnap este szólt, hogy akkor hétfőn ki tudnánk e költözni. Felhívtunk a jelenlegi főbérlőt, aki beleegyezett. Szóval nagyon boldogok voltunk. Hirtelen mindent bepakoltunk. Én még folytattam valamelyest hétfő délelött, aztán elmentem dolgozni. Karesz megkapta a pénzt (deposit), amikor visszament a melóból, bepakolt mindent a kocsiba, és eljött Epsomba. Nagyjából kipakolt, majd eljött értem a melóhelyre. Aztán jó sokáig csak pakoltunk :-) Szerintem még most is :-)

Alább néhány kép az említett kirándulásról!

Pusszantás!

Előzetes. A következő részben: magyarországi látogatás, csorvási és békéscsabai kirándulás, béri házmeglesés, váci és budapesti kiruccanás, és még sok-sok minden más!

Orsonnal még Epsom felé

Epsom Collage távolról

Epsom Collage

A kép magáért beszél

Vityilló

Neki neve is van

Megérkezés a High Streetre

Óratorony

Óratorony másik szögből

Mézeskalács ház

Szélróka

Na erről beszéltem

Őszi színek

Női autó