2012. szeptember 10., hétfő

Tranyós hétvége

Kedves Olvasóim,

A múlt héten ugye szabadságon voltam, és szerencsénkre hétvégente Karesznek sem kell dolgoznia. És mivel igen jó idő ígérkezett a hétvégére, bűnnek éreztük volna ha nem megyünk kirándulni sehova sem a hétvégén. Mivel Kariszka T3-asa teljesen alkalmas a benne alvásra, így egyértelmű volt, hogy azzal megyünk, így nem kell majd szállásra sem költeni. Sajnos a bringákat itthon kellett hagynunk, mert nekem megint porckorongsérvem volt a múlthéten, és nem voltunk meggyőződve róla, hogy a bringákon való közlekedés biztosan kíméletes lesz a hátamhoz.

Még péntek este sem volt teljesen biztos, hogy hova fogunk menni, de mivel az októberi Brighton Breez-re beneveztünk már, úgy gondoltuk, hogy egy másik sósvíz-parti várost kéne elsősorban megtekintenünk.
Az utiterv kb egy óra leforgása alatt meglett. Southampton, Winchester, Basingstoke, Odiham, Guildford.
A parkopedia.co.uk oldalon fel lehet térképezni a parkolóhelyeket minden városban, és nagyjából jól is adja meg, hogy mennyi időre mennyit is kell fizetni a parkolásért.

Szombaton, természetesen kissé megkésve, de elindultunk. Főként autópályán vitt minket a GPS. Természetesen kétszer jól be is dugultunk. Az utolsó pár mérföldet majdnem egy óra alatt tettük meg. De hamar megtaláltuk a kikötőben lévő Leisure Center parkolóját, ahol boldogan vettük tudomásul, hogy szombatonként 12 óra után már nem kell fizetni :-) A parkoló mellett lévő dokkban egy hatalmas Óceánjáró állt, ami szintén akkor indult el, amikor mi is. Hallhattuk a rettenetes hajókürtjét. Bár elsőre megzavart a hang, mert azt hittük, hogy a hangfalak a kocsiban gerjednek valamitől :-)

Szóval megérkeztük, nassoltunk még egy kicsit a kocsiban, majd vízzel és két darab banánnal felfegyverkezve elindultunk, hogy felfedezzük a vársot.
Egy középkori fal veszi körbe, természetesen hézagosan. És a fal mögött épült lakóházaknál figyelembe vették a város történelmi jellegét, így szerencsére nem rontották nagyon über modern lakóépületek a látványt. A falakon szépen végig lehet menni, vagy mellettük :-) És az öböl felől érkező kellemes szellő el is felejtette velünk, hogy milyen nagyon tűz a nap. Minden szépen ki van táblázva, így senki sem unatkozhat útközben. Olvashat a falak történetéről, és a falak mögött élő emberek hétköznapjairól.

Southamptonban van egy Tudor Háznak nevezett épület is, amit pár éve újítottak fel. Érdemes megnézni, mert nem csak kívül, hanem bellül is nagyon profi módon van megcsinálva. És Orsont is beengedték (másként be sem mentem volna), mondván, hogy ha nem jön ki a táskából, senkinek sem fog feltűnni :-)
Nem csak Tudor korabeli tárgyakat lehet bellül megcsodálni, hanem Gregorianus és Viktorianus stílusú bútorokat, és csecsebecséket is. Sokat közölük a házban találtak, de néhányat a helyiek ajánlottak fel kiállításra. Gyönyörű kertje is van, amit Tudor stílusban építettek meg.

Ezután visszamentünk a kb központba, ahol piacnap volt. Ettünk szörnyű hotdogot, illetve finom baklavát, meg valami töltött fánkszerűséget. Az még a baklavánál is édesebb volt. Majd visszatértünk a kocsihoz, és elindultunk Winchesterbe.

Winchester volt jó ideig Anglia fővárosa. A várost egy viking, Aelfred (a szobrán King Aelfred áll) alapította. Gyönyörű hatalmas katedrálisa van, illetve itt található a Great Hall, ahol Artúr Király keresztala van (a falon). De ne szaladjunk ennyire előre.
Southamptonból kifelé menet vettem észre egy Sunrise épületet ( a jövőre való tekintettel jó lesz megjegyezni), én is egy Sunrise-ban dolgozom, csak Bansteadban :-)
Winchesterbe négy után érkeztünk. Már minden megnézni való bezárt addigra, így úgy döntöttünk, hogy egy kicsit sétálunk a városban, aztán reggel felkeressük a látnivalókat.
Egy Park and Ride-ban parkoltunk, ami négy óra után szombatonként ingyenes, de jegyet kell kérni. És az ingyen parkolójegy egyik felével a parkoló használói (utasok és a sofőr is) igyen használhatják a kb 20 percenként a város központjába induló buszokat. Jah! És visszafelé is ingyenes.
Kerestünk egy árnyékos helyet, mert Orson már nagyon el volt fáradva. Kinyitottuk neki a tetőablakot, majd elindultunk a városba. Gyönyörű, tiszta. Össze sem lehet hasonlítani mondjuk az állandóan szemetes Suttonnal.
A High street a legősibb egész Angliában. Már a rómaiak elött is piac-utcaként funkcionált. Az emberek barátságosak voltak, és rendesek.

Viszont a Park and Ride parkolót csak éjfélig lehetett használni. Szintén a parkopedia-n talált másik parkoló helyre kellett átmennünk. Arról odaérkezve derült ki, hogy Private--- azaz csak az ott élők használhatják. Így egy rekreációs park mellett állatunk meg. Parkolóhelyen természetesen. Oda sok bringás, futó, kutyasétáltató járt ki. Az egyikük mondta, hogy nyugodtan parkolhatunk ott, illetve vasárnap is ott hagyhatjuk a kocsit, mert vasárnap minden parkolóhely ingyenes az egész városban.
Szóval felfújtuk a matracot, megágyaztunk, megfőztük a kaját (smack leves és konzerv rizses lecsó-->klasszikus), majd elvonultunk aludni. Éjjel kb csak 10 fok volt, úgyhogy azért fáztunk kissé. De nem volt rettenetes.

Vasárnap reggel egy rövid göriséta után, meg ketrectakarítás után, összepakoltunk a tranyóban. Hatalmas szerencsénkre egy biciklis rendezvény volt a hátunk mögött, szóval hoztak mobil wc-ket is (mozgáskorlátozottat is!!!!!). Ebből kettőt mi avattunk fel :-) Még lehúzókája, és fertőtlenítő zseléje is volt a wc-nek beépítve.

Majd görényestül elindultunk felfedezni a várost.

Ha csak mindenki, aki megállított minket a görény miatt 1 penny-t adott volna, akkor gazdagon tértünk volna haza. :-) De pozitív dolog, hogy az emberek 60%-a felismerte, hgy görény van nálunk, és sokan közülük csak azért állítottak meg minket, hogy a gyerekeknek is megmutassák, ők is láthassanak ilyen állatot.
A tankcsapdákat, amiket Orson gondosan a járda közepére helyezett el, természetesen feltakarítottuk :-)

Éppen Farmer's Market volt a városban. Vettük házi készítésű epres cider-t. De árultak mézet, minden féle húst, zöldséget, gyümölcsöt, sajtokat, gombát és természetesen a tenger gyümölcseit :-)

Onnan átmentünk megnézni a Cathedral-t. Hatalmas építmény. belülről is biztosan szép, de belépőt kellett volna venni. Én egyrészt nem szívesen fizetek azért, hogy Isten házát lássam, másrészt hat és fél font volt a belépő, ami nem túl sok persze, de úgy döntöttünk, hogy egyenlőre kívülről nézzük meg.

Onnan felmentünk megnézni az egyik város kaput, és a Great Hall-nak nevezett épületet, illetve Eleanor kertjét. A kapu tetejéről gyönyörű kilátás nyílt a High street-re. Ez is ingyenes volt, a benne lévő kis múzeummal egyetemben.
A Great Hall is ingyenes volt és a kert is. Amúgy mögötte van egy Military museum, ha valakit a későbbiekben érdekel :-)

Miután itt végeztünk, beültünk egy pub kerthelyiségébe, és ettünk tradicionális angol vasárnapi ebédet. Ez roston sült sertés szeleteket, yorkshire pudingot, roast potatoes-t és párolt zöldségeket jelentett, az elmaradhatatlan barna mártással, és alkohol mentes sörrel öblítettük le.

Visszaballagtunk a kocsihoz és visszajöttünk Sutton-ba.

Én szeretnék Winchesterbe költözni, és ezt nem győztem hangoztatni egész nap :-) Remélem ez az álmom is valóra válik... én nagyon koncentrálok már rá :-)

Pusszantás Mindenkinek!

Southampton, bevásárló központ, úton a fal felé

A falhoz vezető gyalogos híd

A fal egy bástyája

A fal különböző pontjain hasonló kisokosok vannak elhelyezve

A falon

A fal mellett

A falban vannak belekövesedett kagylók is

Árkádok a falnál

A falon

Ez a ház is a falon van megépítve
A Tudor Ház

Orson így kéreckedik fel

Tudor Ház

KB 15-i századi felkarcolatok a Tudor Házban

A Tudor Házban

Néhol össze kellett húzni a tetőt...

... mert dőlnek kifelé a falak

Tudor konyha

Tudor kert

Southampton, a falon ismét

Southampton, piac

Winchester

Winchester, High street

a város órája

Aelfred

A dél-afrikai háborúban elhunyt lovak emlékére emelt mű

Winchester, Catherdal

Cathedral arkadjai

Cathedral

Winchester, High street

szél malac

Winchester, a város egyik kapuja
A High street a városkapu tetejéről

szökőkút

Artúr Király kerek asztala

Great Hall

A Great Hall kapui felett

Eleanor kertjében

Military Museum

2012. szeptember 7., péntek

Az Elsők

Szerintem mindenki emlékszik az életében felbukkanó elsőkre...őket nem lehet elfelejteni. Az első szerelem, az első kutya, az első saját otthon, az eéső kocsi vagy motor. Akár rossz, akár jó élmény kötődik hozzájuk, mindig is meghatározó szerepet fognak betölteni az életünkben.

Akárcsak az én első görénykém, Baba. 2004. Június 29-én született, Péter-Pál napján, amikor az aratás is megkezdődik.
Akkoriban még nem igazán léteztek tenyésztők. Egy dunakeszi állateledel bolt kirakatában láttam meg a hírdetést az alomról. Akkor már megvolt a ketrec (az még a mai napig megvan), a göri wc, az etető, itató, rongyok (akkoriban még nem varrt Brigi nekünk menő göris holmikat). Csak a göri hiányzott az életemből. Édesanyámmal el is mentünk megnézni az almot. Egy nagy kültéri ketrecben voltak. Amikor kinyitották a ketrec ajtaját, az összes kölyök beszaladt hátra, és onnan figyelt. Baba ezt kb tíz másodpercig csinálta, majd odajött hozzám. És akkor kimondtam: Őt szeretném.
Perszea fejlemények nem voltak ennyire tündérmesébe illőek. Akkor hét hetes volt. És mint minden hasonló korú kisgörény, akit kiszakítanak a megszokott környezetéből, gyorsan elfelejtette mit is tanult addig. Rettenetesen harapot. Nagyon pimasz volt, és igazi kis bajkeverő. De szépen megtanultam Őt megnevelni, Ő pedig úgy tekintett rám, mint egy igazi megbízható társra.
Ivartalanítva lett, majd a következő évben egy diónyi nagyságú daganatot oepráltak ki a méhével együtt, ami benn maradt. A műtétet követően benne maradt a kanul a csöpp kis lábában, Jól rögzítve. Éjjel félig ülő pozícióban aludtam vele együtt az ágyban. Ő ott szuszogott, és néha remegett a karjaimban. De túlélte.
Egy évre rá bőrdaganata volt. Akkor is megoperálták. Aztán pár év nyugi.
Tavaly ki kellett venni az egyik veséjét, mert egy hatalmas ciszta nőtt rajta, és nyomta a többi belső szervét.
Már kb fél éve szedett a hátfájdalmaira gyógyszert. Különben mozogni sem tudott volna. Most pedig a szívelégtelenség volt az, amivel már se orvos, se Ő nem bírta felvenni a harcot.
És én nem lehettem ott. Nem jött ki Angliába, mert öreg és beteg volt. Az ideút is biztosan nagyon megviselte volna. Itt pedig olyan drága az orvosi kezelés, hogy nem tudtam volna finanszírozni.
Nem gondoltam volna, hogy 2012 március 3-án lesz az utolsó alkalom, hogy látom, hogy megölelhetem és megpuszilhatom. Mindig is egy kis harcos volt.
Remélem tudja, hogy nagyon szeretem, és hogy nem akartam elhagyni. És azt is, hogy nagyon hiányzik!
Békés álmot kívánok neki!