Manka in the UK: 2012

2012. december 17., hétfő

A visszaút

Nem-nem, Kedves Olvasóim, nem hagytak ki egy bejegyzést sem. Én döntöttem úgy, hogy a visszaútról fogok írni egy kis beszámolót előszőr :-)

Képekkel majd később bővítem, most csak egy állt a rendelkezésemre, amit feltölthettem.

Szóval december 9-én utaztam vissza Angliába repülővel. Aki ismer, az tudja, hogy mennyire nem szeretek repülni. Így már a reptéren is érdekes volt a mosolyom. Küzdöttem a könnyeimmel a repülés miatt, amiatt, hogy vissza kell jönnöm, hogy megint búcsúzni kell... szóval nem volt egyszerű.

Aztán amikor felszálltam a gépre és elfoglaltam a helyem a szárny mögött közvetlen és az ablak mellett, vártam, hogy kit ültet mellém a sors. Aztán egyszercsak elfogytak a felszállók. Senki nem ült mellém. Már-már kezdtem magam nagyon elkenődve érezni, amikor egy nem kisdarab ember megjelent az üléseknél és megkérdezte, hogy leülhet e mellém. Hát persze, hogy boldogan mondtam igent! Nem mintha beszélgetni akartam volna, vagy ilyesmi, az volt a tervem, hogy olvasok, mégis úgy éreztem, hogy nem szeretnék egyedül ülni a sorban.

Beült. És onnantól kezdve beszélgettünk. Az illető a hatvanas éveiben jár. Deberencben született majd a szülei Ausztráliába költöztek vele együtt, amikor 4 éves volt. Most Angliában van egy nagy cége, amit az egyik fiával vezet közösen.

A cége be fog fektetni Magyarországon, ezért volt az út. Megkérdeztem tőle, hogy mihez fog kezdeni, ha a FIDESZ megbukik. Majd kiváncsian az ercomat méregetve visszakérdezett, hogy megfog? Én csak annyit mondtam neki, hogy én nagyon remélem. Erre azt mondta, hogy valószínűleg így lesz, de ez őt már nem fogja érinteni. Majd hozzátette, hogy azzal, hogy a fiatalokat a szüleik külföldre küldik tanulni és/vagy dolgozni komoly változást fog előidézni. Ugyanis amikor ezek a fiatalok hazamennek, elvárásokkal lesznek a rendszer iránt. Lesz összehasonlítási alapjuk, és annak érdekében, hogy ők és a gyermekeik jó szociális helyzetben legyenek, a változásokat ki fogják eszközölni ilyen vagy olyan módon.

Aztán persze beszélgettünk mindenféléről. Ő elvált, majd később újranősült egy nála sokkal fiatalabb nővel, akit jóval a válása után ismert meg. Azt mondta, hogy azért szereti a feleségét, mert a felesége nagyon szereti önmagát! Szerinte egy ember akkor tud másokat is őszintén szeretni, ha saját magát is megtanulja szeretni, ha nem válik fölényessé, vagy éppen alárendelté. A fölényes ember ugyanis nem fogja semmire tartani azt a párját, az alárendelt szerepben lévő nők és férfiak pedig nem tudnak boldoggá tenni senkit sem, és ez az egész életüket fusztráltá teszi minden téren.

Persze azt is hozzátette, hogy egy házasságban a férfinak két választása van: vagy boldog lesz, vagy igaza lesz :-) A bölcs férfi az előbbit választja :-D És mindezt egy férfi szájából hallani elég furcsa volt, de úgy gondolom, hogy van akkora élettapasztalata, hogy akár még igaza is legyen :D

Majd mielött leszálltunk volna adott 20 fontot. Azt mondta, hogy Ő maga adna nekem virágot, de nem lesz lehetőségünk rá a reptéren. Így szeretné, ha én vennék magamnak a nevében virágot. Egy kisebb huzavona után eltettem a pénzt és most egy gyönyörű Orchidea (Dendrobuim) figyel a szobában. Akárhányszor ránézek, mindig eszembe jut amiket mondott, és ennek nagyon örülök. Igyekszem minden nap emlékezni arra, hogy szeressem önmagamat :D

Nos.. legközelebb már tényleg írok az ott töltött időről! Puszi!

A reptéren :D

2012. december 10., hétfő

Dombon a tanya

Kedves Olvasóim,

Mostanában meg foglak rohamozni Titeket a bejegyzéseimmel, mert van jónéhány dolog, amit pótolnom kell.

Az első a sorban, hogy elköltöztük! Megint! Ha az elmúlt egy évet nézem, akkor ez már a hetedik hely, ahol lakom, és a második, ahol Kersszel lakunk :-)

Az egyik kolleganőm, aki egy három hálószobás kertesházban majdnem egyedül él adta ki nekünk az egyik szobáját. Olcsóbb is, mint ahol eddig laktunk, plusz szebb helyen is van. DE! Karesz szegény most kb 18 km-t biciklizik minden nap, a munkahelyére és vissza. Nekem csak a melóhelyre van buszom, visszafelé már nincs, ha délutános műszakban dolgozom. Ha délelöttösben, akkor meg odafelé nincs buszom, csak visszafelé. Úgyhogy én is sokkal gyakrabban helyezem az üllepem a biciklim nyergébe, mint eddig.

A ház nincsen messze a Le Raj nevű étteremtől, amelyik Michelin díjjas a curry-je miatt, és az újságcikkek tanusága szerint, amiket az ablakjukban helyeztek el, ez az étterem a curry király. Remélem egyszer kipróbálhatjuk, nem mintha tényleg alá tudnám mindezt támasztani, vagy akár megcáfolni.
Ha az ellenkező irányban indulunk el a háztól, akkor pedig a Derbyhez jutunk. Úgyhogy ha jövő májusban is itt leszünk, akkor majd jól kiülünk a Derby melletti mezőre (ha szabad lesz), ami amúgy golf pálya és majd meglessük a méltóságokat. Majd valamelyik nagyon csinos sapeszom felrakom, ahogyan azt egy hölgyhöz illik :-)

Mindjárt az első itt töltött hétvégén elmentünk sétálni. Természetesen Orson is jött velünk. Felfedeztük, hogy Epsom belvárosától mennyire vagyunk messze, és hogy visszafelé hogyan kell úgy eltévedni, hogy aztán mégis jó helyen lyukadjunk ki. A visszafelé út csodálatos volt. Gyönyörűséges házakkal és kertekkel, illetve egészen közel a mi utcánkhoz istállókkal. Orson is nagyon élvezte. Akkor még a napnak is volt valamennyire ereje.

A környék dimbes-dombos, sok a fa, nem zavaró a forgalom, és nem utolsó sorban a házigazda jó fej.
Hogy Ő miért is lakik majdnem egyedül? Van egy kutyája, két cicája (egy felnőtt és egy kamasz) és egy nyula, szóval mi a görénnyel igazán nem lógunk ki a sorból.

De még azt el sem meséltem, hogy hogyan is költöztünk ide. :-) Nos az a mutatvány nem volt egyszerű. A hiába való keresgélés közben egyszercsak az egyik csoportvezetőm szólt, hogy ez a kolleganőm (igyekszem nem nevesíteni) ki szokott adni szobát, kérdezzek rá, hogy mi a helyzet. Hát így is tettem. Sajnos azonban akkor már megígérte egy harmadik kolleganőmnek, hogy megnézheti a szobát. Így mondta, hogy várjunk. Nos ez a harmadik kolleganő húzta-halasztotta a szobamegnézést, de azért csak összehozta, és persze rá is bólintott a szobára. Majd napokkal később kiderült, hogy Ő az ágyát is vinni akarja magával. Na erre a főbérlönk azt mondta, hogy nem, hisz nem tudja akkor azt az ágyat hová tenni, ami a szobában van. Akkor szólt nekem, hogy mégiscsak mehetünk. Mindjárt másnap este megnéztük a szobát, a harmadik napon rábólintottunk, és már toltuk is a sutto-i főbérlő képébe az írásba foglalt felmondást. Illetve a papírost, amiben Ő kijelenti, hogy visszafizeti nekünk a deposit-ot. Nem sokkal később felajánlottuk neki többször is, hogy ha akarja, akkor előbb is ki tudunk költözni, mint 30 nap, csak szóljon időben. Nos ezt úgy sikerült neki összehoznia, hogy egy héttel a 30 nap lejárta elött egy vasárnap este szólt, hogy akkor hétfőn ki tudnánk e költözni. Felhívtunk a jelenlegi főbérlőt, aki beleegyezett. Szóval nagyon boldogok voltunk. Hirtelen mindent bepakoltunk. Én még folytattam valamelyest hétfő délelött, aztán elmentem dolgozni. Karesz megkapta a pénzt (deposit), amikor visszament a melóból, bepakolt mindent a kocsiba, és eljött Epsomba. Nagyjából kipakolt, majd eljött értem a melóhelyre. Aztán jó sokáig csak pakoltunk :-) Szerintem még most is :-)

Alább néhány kép az említett kirándulásról!

Pusszantás!

Előzetes. A következő részben: magyarországi látogatás, csorvási és békéscsabai kirándulás, béri házmeglesés, váci és budapesti kiruccanás, és még sok-sok minden más!

Orsonnal még Epsom felé

Epsom Collage távolról

Epsom Collage

A kép magáért beszél

Vityilló

Neki neve is van

Megérkezés a High Streetre

Óratorony

Óratorony másik szögből

Mézeskalács ház

Szélróka

Na erről beszéltem

Őszi színek

Női autó

2012. október 25., csütörtök

Pótlás

Kedves Olvasóim,

Bizony pótlás, mert igencsak sokmindenről kell beszámolnom. A sok munka következtében itthon rendszeresen rámtőr a lustaság, vagy A Könyv letételével kapcsolatban történő hiábavaló próbálkozás.

Még Szeptemberben (:-)) voltunk Kempton Horse Race Courte-ben, ahol is veterán motoros börze került megrendezésre. A célt, ami miatt kimentünk nem sikerült megvalósítani, de én gazdagabb lettem egy kabáttal, illetve a zord napok után végre volt egy már-már tavaszias napunk. Amikor a szél még hideg, de ha éppen nem fúj, akkor meg lehet sülni a napon :-) Alább pár kép a rendezvényről. A minőségért elnézést, de otthon sikerült felejteni a fényképezőgépet, így csak a "nemtúlokos" telefonokkal csináltunk párat.

Majd október 6-án elmentünk a Brighton Breez-re. Egy egy VW Transporter találkozó. Eredetileg Epsom-ból indultunk más campervan-ekkel. Voltak T1, T2, T25, T4-esek is. Igazi hippi autók, szépen restauráltak, leszakadtak, illetve néhány eladósorba került. Az árak barátaim olyan 6-7 EZER Fontról indulnak :-) És akkor azon a járművön bőven van mit átalakítani, szépítegetni vagy javítani.
Naszóval! Epsom-ból indultunk, majd egészen Brightonig mentünk. Amikor megérkeztünk, a tengerparti hatalmas parkoló és sétány már gyakorlatilag dugig volt. KB 700 ilyen autó volt jelen, plusz néhány bogárhátú, illetve egy-két egyéb VW. Volt kirakodó vásár is. Természetesen görényestül mentünk. :-) Szóval méterenként megállított minket valaki a nézelődők közül, hogy mi van nálunk? Megsimogathatja e :-) Pénzt kellett volna érte kérni, mert gazdagok lennénk már belőle.

Én nyaltam egy fagyit. Valószínűleg életem eddigi legdrágább egy gombócosát: 1,80 GBP. Illetve lementünk a tengerpartra. Nem úszott senkisem. Annyira nem volt jó idő, de a nap kellemesen meleg volt. Orson pedig halálosan megrémült a tenger morajától. Amúgy nem volt a part valami nagy durranás. Úgy nézett ki, mint egy nagy sóderbánya. Brighton sem volt csúnya, de meg sem fogott igazán. Délután elindultunk haza, mert én a kirándulás után még lenyomtam egy éjszakai műszakot, és még aludnom kellett elötte pár órát. Nem mintha ettől jobb érzés lett volna este 9től másnap reggel 7-ig dolgoznom.

Alább néhány képecske az eseményről: (Akit még több kép érdekel, annak elküldöm szívesen a webalbum linkjét, csak kérnie kell)

Még Epsom-ban

Epsomban a gyülekezés

Szintén Epsomban

Már Brighton-ban

Brighton, tengerpart

A rémült Orsonnal

2012. szeptember 10., hétfő

Tranyós hétvége

Kedves Olvasóim,

A múlt héten ugye szabadságon voltam, és szerencsénkre hétvégente Karesznek sem kell dolgoznia. És mivel igen jó idő ígérkezett a hétvégére, bűnnek éreztük volna ha nem megyünk kirándulni sehova sem a hétvégén. Mivel Kariszka T3-asa teljesen alkalmas a benne alvásra, így egyértelmű volt, hogy azzal megyünk, így nem kell majd szállásra sem költeni. Sajnos a bringákat itthon kellett hagynunk, mert nekem megint porckorongsérvem volt a múlthéten, és nem voltunk meggyőződve róla, hogy a bringákon való közlekedés biztosan kíméletes lesz a hátamhoz.

Még péntek este sem volt teljesen biztos, hogy hova fogunk menni, de mivel az októberi Brighton Breez-re beneveztünk már, úgy gondoltuk, hogy egy másik sósvíz-parti várost kéne elsősorban megtekintenünk.
Az utiterv kb egy óra leforgása alatt meglett. Southampton, Winchester, Basingstoke, Odiham, Guildford.
A parkopedia.co.uk oldalon fel lehet térképezni a parkolóhelyeket minden városban, és nagyjából jól is adja meg, hogy mennyi időre mennyit is kell fizetni a parkolásért.

Szombaton, természetesen kissé megkésve, de elindultunk. Főként autópályán vitt minket a GPS. Természetesen kétszer jól be is dugultunk. Az utolsó pár mérföldet majdnem egy óra alatt tettük meg. De hamar megtaláltuk a kikötőben lévő Leisure Center parkolóját, ahol boldogan vettük tudomásul, hogy szombatonként 12 óra után már nem kell fizetni :-) A parkoló mellett lévő dokkban egy hatalmas Óceánjáró állt, ami szintén akkor indult el, amikor mi is. Hallhattuk a rettenetes hajókürtjét. Bár elsőre megzavart a hang, mert azt hittük, hogy a hangfalak a kocsiban gerjednek valamitől :-)

Szóval megérkeztük, nassoltunk még egy kicsit a kocsiban, majd vízzel és két darab banánnal felfegyverkezve elindultunk, hogy felfedezzük a vársot.
Egy középkori fal veszi körbe, természetesen hézagosan. És a fal mögött épült lakóházaknál figyelembe vették a város történelmi jellegét, így szerencsére nem rontották nagyon über modern lakóépületek a látványt. A falakon szépen végig lehet menni, vagy mellettük :-) És az öböl felől érkező kellemes szellő el is felejtette velünk, hogy milyen nagyon tűz a nap. Minden szépen ki van táblázva, így senki sem unatkozhat útközben. Olvashat a falak történetéről, és a falak mögött élő emberek hétköznapjairól.

Southamptonban van egy Tudor Háznak nevezett épület is, amit pár éve újítottak fel. Érdemes megnézni, mert nem csak kívül, hanem bellül is nagyon profi módon van megcsinálva. És Orsont is beengedték (másként be sem mentem volna), mondván, hogy ha nem jön ki a táskából, senkinek sem fog feltűnni :-)
Nem csak Tudor korabeli tárgyakat lehet bellül megcsodálni, hanem Gregorianus és Viktorianus stílusú bútorokat, és csecsebecséket is. Sokat közölük a házban találtak, de néhányat a helyiek ajánlottak fel kiállításra. Gyönyörű kertje is van, amit Tudor stílusban építettek meg.

Ezután visszamentünk a kb központba, ahol piacnap volt. Ettünk szörnyű hotdogot, illetve finom baklavát, meg valami töltött fánkszerűséget. Az még a baklavánál is édesebb volt. Majd visszatértünk a kocsihoz, és elindultunk Winchesterbe.

Winchester volt jó ideig Anglia fővárosa. A várost egy viking, Aelfred (a szobrán King Aelfred áll) alapította. Gyönyörű hatalmas katedrálisa van, illetve itt található a Great Hall, ahol Artúr Király keresztala van (a falon). De ne szaladjunk ennyire előre.
Southamptonból kifelé menet vettem észre egy Sunrise épületet ( a jövőre való tekintettel jó lesz megjegyezni), én is egy Sunrise-ban dolgozom, csak Bansteadban :-)
Winchesterbe négy után érkeztünk. Már minden megnézni való bezárt addigra, így úgy döntöttünk, hogy egy kicsit sétálunk a városban, aztán reggel felkeressük a látnivalókat.
Egy Park and Ride-ban parkoltunk, ami négy óra után szombatonként ingyenes, de jegyet kell kérni. És az ingyen parkolójegy egyik felével a parkoló használói (utasok és a sofőr is) igyen használhatják a kb 20 percenként a város központjába induló buszokat. Jah! És visszafelé is ingyenes.
Kerestünk egy árnyékos helyet, mert Orson már nagyon el volt fáradva. Kinyitottuk neki a tetőablakot, majd elindultunk a városba. Gyönyörű, tiszta. Össze sem lehet hasonlítani mondjuk az állandóan szemetes Suttonnal.
A High street a legősibb egész Angliában. Már a rómaiak elött is piac-utcaként funkcionált. Az emberek barátságosak voltak, és rendesek.

Viszont a Park and Ride parkolót csak éjfélig lehetett használni. Szintén a parkopedia-n talált másik parkoló helyre kellett átmennünk. Arról odaérkezve derült ki, hogy Private--- azaz csak az ott élők használhatják. Így egy rekreációs park mellett állatunk meg. Parkolóhelyen természetesen. Oda sok bringás, futó, kutyasétáltató járt ki. Az egyikük mondta, hogy nyugodtan parkolhatunk ott, illetve vasárnap is ott hagyhatjuk a kocsit, mert vasárnap minden parkolóhely ingyenes az egész városban.
Szóval felfújtuk a matracot, megágyaztunk, megfőztük a kaját (smack leves és konzerv rizses lecsó-->klasszikus), majd elvonultunk aludni. Éjjel kb csak 10 fok volt, úgyhogy azért fáztunk kissé. De nem volt rettenetes.

Vasárnap reggel egy rövid göriséta után, meg ketrectakarítás után, összepakoltunk a tranyóban. Hatalmas szerencsénkre egy biciklis rendezvény volt a hátunk mögött, szóval hoztak mobil wc-ket is (mozgáskorlátozottat is!!!!!). Ebből kettőt mi avattunk fel :-) Még lehúzókája, és fertőtlenítő zseléje is volt a wc-nek beépítve.

Majd görényestül elindultunk felfedezni a várost.

Ha csak mindenki, aki megállított minket a görény miatt 1 penny-t adott volna, akkor gazdagon tértünk volna haza. :-) De pozitív dolog, hogy az emberek 60%-a felismerte, hgy görény van nálunk, és sokan közülük csak azért állítottak meg minket, hogy a gyerekeknek is megmutassák, ők is láthassanak ilyen állatot.
A tankcsapdákat, amiket Orson gondosan a járda közepére helyezett el, természetesen feltakarítottuk :-)

Éppen Farmer's Market volt a városban. Vettük házi készítésű epres cider-t. De árultak mézet, minden féle húst, zöldséget, gyümölcsöt, sajtokat, gombát és természetesen a tenger gyümölcseit :-)

Onnan átmentünk megnézni a Cathedral-t. Hatalmas építmény. belülről is biztosan szép, de belépőt kellett volna venni. Én egyrészt nem szívesen fizetek azért, hogy Isten házát lássam, másrészt hat és fél font volt a belépő, ami nem túl sok persze, de úgy döntöttünk, hogy egyenlőre kívülről nézzük meg.

Onnan felmentünk megnézni az egyik város kaput, és a Great Hall-nak nevezett épületet, illetve Eleanor kertjét. A kapu tetejéről gyönyörű kilátás nyílt a High street-re. Ez is ingyenes volt, a benne lévő kis múzeummal egyetemben.
A Great Hall is ingyenes volt és a kert is. Amúgy mögötte van egy Military museum, ha valakit a későbbiekben érdekel :-)

Miután itt végeztünk, beültünk egy pub kerthelyiségébe, és ettünk tradicionális angol vasárnapi ebédet. Ez roston sült sertés szeleteket, yorkshire pudingot, roast potatoes-t és párolt zöldségeket jelentett, az elmaradhatatlan barna mártással, és alkohol mentes sörrel öblítettük le.

Visszaballagtunk a kocsihoz és visszajöttünk Sutton-ba.

Én szeretnék Winchesterbe költözni, és ezt nem győztem hangoztatni egész nap :-) Remélem ez az álmom is valóra válik... én nagyon koncentrálok már rá :-)

Pusszantás Mindenkinek!