Cím nélkül

Kedves Mindenki,

Cím nélküli ez a bejegyzés, mert valószínűleg annyi mindenről fogok beszámolni, olyan össze-visszaságban, hogy nem tudnék most így hirtelen jó címet kitalálni neki.

Jó régen írtam már ide, úgyhogy bőven van mit elmesélnem. Bár sok minden történt, történik velem, sajnos az időnek és az energiának eléggé híjján vagyok, ezért is nem készült bejegyzés jó sokáig. Most viszont szabadságon vagyok, így semmi kifogást nem tudok felhozni, hogy miért is ne írjak ide semmit :-)

Erre a hétre mondják azt, hogy jól megérdemelt szabadság. Ugyanis a Bretagne-i kirándulás óta nem voltam szabadságon. A munkám fizikai és mentális volta miatt ekkora hézagot beiktatni két szabadság közé nem lett volna szabad, de ha lett volna is még kiveendő szabadnapom, sem tudtam volna az elmúlt hetekbe beilleszteni. Szóval így jártam.
Ami egy kicsit érdekesebb, hogy kb egy hónapja vettem észre (milyen szemfüles vagyok), hogy én vagyok az egyetlen teljes munkaidős emberke, akinek csak 3 pihenőnapja van két hétben, mindenki másnak négy. Úgyhogy mentem is reklamálni, hogy hát ez mégis hogyan lehetséges. Ugyanezt kérdezte tőlem az is, aki megírta a beosztást. :-) Szóval már akkor ketten nem tudtuk, hogy miért van ez így, dehát nem tudták ezt az állapotot hivatalosan tovább fenntartani, szóval majd most a szabadságom után megkapom azt a negyedik szabadnapomat is.
Résen kell itt lennie az embernek, mert a végén még kihasználják.
Amúgy sehol nem voltunk mostanában. Glastonbury óta nem mentünk sehova. Hogy miért? Többek között azért, mert én marha fáradt voltam minden szabad hétvégémen. Aztán Karesz hazalátogatott két hétre, de már repülővel jött vissza, mert a Szállító lerobbant. Szerencsére még Magyarországon, szóval relatíve egyszerűen meg lehetett a helyzetet oldani. Persze motorral is lehetett volna elmenni kirándulni, de ahhoz meg az időjárás volt túl ratyi. Szóval minden összejött :-)

Ellenben a tetoválás a hátamon elkezdett kiszineződni.- Kép még nem készült róla. Azaz nem olyan, mihez lenne hozzáférésem. :-) Ugyanis pont most hétfőn voltam egy ülésen (vagy fekvésen), és egyszercsak megjelent egy hölgyike egy profi fotós szettel, mindenféle makro lencsével, és természetesen az én hozzájárulásom után, egy halom képet készített arról, hogyan kerül a tinta a bőr alá. Ebből készíti a vizsgamunkáját a fotós suliban. Mármint nem az én hátamból, hanem a tetoválás készítésről úgy általában. Azt mondta jön a következő ülésemre is, mert nagyon tetszik neki a tetoválásom. Remélem azért mielött a képeket bemutatja mosolyt photoshoppol az arcomra. :-)

Aztán történt az is, hogy vettem magamnak egy fényképezőgépet. Ez már egy régóta dédelgetett álmom volt, így amikor bizonyos egészségügyi problémák felszínre kerültek, úgy döntöttem, hogy nem ülök a pénzen többet, megveszem. Meg is jött. Előbb a teste :-) Ugyanis hosszas kutakodás után rájöttem, hogy ha nem kit-ben, azaz szettben veszem meg, akkor olcsóbb. Így külön rendeltem meg a testet és külön minden mást hozzá. Az egyik objektív még mindig úton van. Remélhetőleg a héten az is megérkezik. A másik objektív, a telephoto objektív két keigészítővel (széles látókörű, és egy zoom kiegészítő) már itt van. Kaptam hozzá még három szűrőt is, meg neoprém objektív védőt, meg tokokat, meg tisztító szettet. Ez amúgy igencsak megérte az árát. Illetve már itt van a táska is amit rendeltem hozzá, ami ma reggel, a kicsomagolás után derült ki, hogy egy kisebb sportszatyor méretű. Egy egész laptop is belefér (van is neki külön kialakított helye), az összes objektív, a géppel, és a kiegészítőkkel, de még egy extra külön vakunak is van hely. Bár az még nincs. Szóval brutál módon előrelátó voltam, amikor megrendeltem :-) Most majd nézhetek valami kisebbet, mert azért nem minden alkalommal akarok majd úgy kinézni, mint aki az egy hétre való váltás fehérneműt és a hideg élelmet is magával hozta egy pl városlátogatásra. Ami az előnye, hogy egyáltalán nem tűnik fotós táskának, így reményeim szerint csökken az esélye a kirablásnak.

Az egészségügyi gondjaimról most nem fogok írni. Egyrészt, mert még pontos diagnózist én sem hallottam, de már mindenki műtéttel fenyeget, másrészt meg nem vagyok benne biztos, hogy mindenkit érdekel a dolog. Annyit amúgy hozzátennék, hogy ezzel kapcsolatban voltmár egy tárgyalásom a főnökséggel. Hát az valami frenetikus volt.
Az a lényeg, hogy az állapotom miatt mindent elég lassan csinálok. De amit rámbíznak, azt megcsinálom, csak nagyon lassan. Mert fizikailag képtelenné válltam a kapkodásra. És annyit kértem a tárgyaláson, hogy legyenek egy kicsit türelemmel velem szemben, amíg az orovosok kitalálják, hogy mi lenne a legjobb megoldás. Nyílván nem évekig fognak ezen a gondon ülni, mert ahhoz azért elég komoly.
Amióta itt dolgozom, rengeteget rohangáltam ennek a cégnek fel-s alá, mint a veszett egér. És most csak egy kis türelmet kértem tőlük, hogy nézzék el nekem, hogy most nem rohangálok. A választ természetesen mosollyal az arcukon adták elő, mert szerintük én teljesen hülye vagyok. Ez pedig az volt, hogy természetesen támogatnak. A szerződésem nem fogják megszüntetni, de kivehetnek a műszakokból. Más, könnyebb munkát nem ajánlanak nekem, mert nincs jelenleg olyan pozícióban üresedés, illetve nem fognak miattam kreálni egyett. Egyszóval nyugodtan betegedjek meg, a szerződésem nem fog megszűnni, csak a fizetésem, ha rosszabbodik az állapotom, vagy úgy ítélik meg, hogy már nem vagyok elég jó. A lényeg az, hogy az embert támogatják a végsőkig! Kitartanak mellette! Szóval most, amikor benn vagyok dolgozni, akármennyire is rosszul érzem magam, próbálok úgycsinálni, mint aki nem, nehogy kivegyenek a beosztásból.
Ezek után remélem nem várják el tőlem, hogy én is legyek lojális velük szemben. Mert hát ők ugyan nem ismerik ezt a nagy igazságot, de nagy igazság: Amilyen az Adjon Isten, olyan a Fogadj Isten!
Bár sajnálatos módon, ahogy a többség itt, így ők is meg vannak arról győződve, hogy egy szellemileg, kultúrálisan és morálisan elmaradott Kelet-Európai országból származom, ahol mindenki elmaraditt tudás és neveltetés szempontjából. Így meg azért elég könnyű azt feltételezni, hogy hülye vagyok.

Szóval a nagy terv a következő időre egy másik munkahely megtalálása. Ami ha lehet kevesebb fizikai igénybevétellel jár. Persze csak miután összeszedtem magam.

Úgyhogy jöhetnek a drukkok és a szorítások.

Puszi mindenkinek, aztán képek, már az új géppel hamarosan jönnek!