enyhítő gondoskodás

Kedves Olvasóim,

Enyhítő gondoskodásnak hívják itt azt, amit tegnap kellett csinálnom. Palliative care angolul.

Bizony, ha valaki idősek otthonában dolgozik, akkor szembesülni fog előbb vagy utóbb a haldoklással. És olyankor, mint gondozónak kicsit megváltozik a munkaköre. Gyakrabban kell bemenni az illető szobájába. Sokszor nem is csak azért, hogy konkrétan csináljon valamit az illetővel, hanem azért mondjuk, hogy csak ott legyen. Imádkozzon vele, érte. Megittassa, etesse, ha szükséges. Megmossa az ágyban, vagy csak beszéljen vele pár szót, hogy ne érezze magát egyedül, ha a családtagok vagy a barátok éppen nincsenek vele. Később, amikor már a morfiumok magasabb dózisban kerülnek a szervezetbe, és már nem tud kommunikálni, akkor pedig mindent meg kell tenni azért, hogy kényelemben legyen az utolsó óráiban.

Nem olyan rég óta dolgozom itt, de a harmadik haldoklónak kell ilyen jellegű gondoskodás nyújtanom. Ez hatalmas felelősség. Valahol kitüntetés, hiszen tegnap reggel, pontosan azért én lettem oda beosztva, mert a műszakvezető tudta, hogy én el fogom a munkámat végezni és nemcsak azt fogom mondani, hogy ott voltam. Minden félórában bementem az illetőhöz, és ha valamit egyedül nem tudtam megcsinálni, akkor ott volt a műszakvezető aki kétszer is készségesen jött a segítségemre.

Különösen nehéz ez akkor, amikor az a valaki, aki épp elmenni készül egy végtelenül kedves, és nagyon szerethető ember. Kissé kettős érzés, hiszen látni, hogy mennyire komoly fájdalmai vannak. Ha éppen sikerül elaludnia nem szívesen zavarod fel, pedig van, amikor muszáj. Amikor ébren van az illető, látni a szenvedését még nehezebb a léleknek.

Erre is van itt oktatás természetesen, bár sem én, se más átlagos gondozó nem részesült benne. Mégis csinálni kell. Nehéz jól csinálni, hogy amikor a műszakod után hazamész, ne azon járjon az ember eszed, hogy mindent megtettem e, jól csináltam e, tiszta lelkiismerettel nézhess a tükörbe. Tegnap is sikerült, és remélem, hogy bár a lehető legritkábban, de mindig lesz lelkierőm ezt csinálni. Mert kell. Az utolsó heteikben, napjaikban, óráikban kell, hogy olyanok vegyék körbe a harcban megfáradt embereket, akik sírás nélkül, maximálisan el tudják végezni a munkájukat.

A tegnapi teljesítményem után, azt mondta a műszakvezető, hogy intéz nekem egy oktatást, amit én kértem. Remélem összejön neki.

Puszi mindenkinek!