Bizony, nyaralni voltam. Bár folyamatosan külföldön vagyok, valahogy idén úgy éreztem, hogy el kell mennem valahova a külföldebbnél is külföldebbre mennem nyaralni. Ebben még januárban lett cinkostársam Maria, akivel kolleganők vagyunk.
Január, Február, sőt még március elején is a terv Spanyolorszég volt. Aztán persze a költözés után nekem olyan lett az anyagi helyzetem, hogy se két hétre, se olyan messzire nem mehettem. Így lett az uticél Bretagne. Miért pont oda akartam menni? Mert relatíve közel van, mégis van rá esély, hogy jó, de legalábbis jobb idő legyen, mint a ködös albionban. És elég sok látnivaló van arrafelé, hogy ne unatkozzon az ember.
A Transporterrel mentünk, amit felváltva vezettünk a Karesszel. Doverben kelltünk át komppal Calais-ba. Én csak menetiránynak háttal tudtam utazni (visszafelé is), miközben egy pontra koncentráltam, mert émelyegtem a kompon. Hozzátenném, hogy a komp hatalmas, nem a Dunén megszokott méret, és borzasztó érzés volt érezni, ahogy az a hatalmas motor hullámokat gerjeszt a gyomorsavammal. Na mindegy. Odafelé előre lefoglaltuk a kompjegyet, de mivel a hazaút időpontja bizonytalan volt, így csak egy irényba foglaltunkj jegyet. Így hérom főre és az autóra volt 42 euró. Visszafelé, mivel a kikötőben vettük meg a jegyet, már 105 eurót fizettünk ugyaezért a rakományért.
Carnac-ban foglaltunk le egy Chalet-t. Egy kempingben volt a kicsi mobil ház, ami a honlapon még tengerpartinak tűnt. De a valóságban ategnerparttól kb egy órányi gyaloglásra volt. Voltak ott lovak, kecskék, egy kutya és egy szamár :-)
A házikóban volt egy háló, ahol mi csajok aludtunk, egy nappali konyhával, ahol Karesz aludt, egy zuhanyzó és egy wc. Ki tudja miért a konyha tökéletesen volt felszerelve egy kivétellel. Valamiért a kivitelező úgy gondolta, hogy a fáradt véndoroknak sokkal nagyobb szüksége van egy mosogatógépre, mint egy sütőre. Úgyhogy csak serpenyőben készült ételek előéllítására voltunk képesek.
További érdekesség volt, hogy egy cinke csaléd fészkelt a tetőnk alatt. Olyan szorgosan etették a fiókákat, hogy a pihenő ember már-már zavarban érezhette magát henyélés közben, ahogy egyre-másre csak hordták az elemorzsiát a kis madárkák.
Carnac amúgy egy csendes kisváros. Olyannyira, hogy alig volt héz, amiben konkréten laktak volna. Valószínűleg mind nyaralóknak kiadandó épület volt. Az éttermek nyitvatartása teljesen random. Vagy nyitva van, vagy nincs. de azért egyszer sikerült egyben étkeznünk, ha nem is abban, amelyikben mi akartunk. Kagylót ettünk, még Karesz, különböző mártásokkal. Nagyon finom volt :-) És friss...
Carnac továbbá tele volt, ahogy egész Bretgane, a prehiszorikus korban random elhagyott hatalmas kövekkel. A Bretonok fairy stone-nak, azaz tündér szikláknak hítvák őket. Mindenfelé kis Stonhenge-k volt. De tényleg mindenfelé. A túrista ösvényekkel is ellátott térképeken mindet feltüntetik. Hét ember legyen a talpán, aki az összeset végig akarja járni.
Jártunk továbbá Locmariaquer-ben is, ahogy múzeum is volt az ottani hatalmas köveknek és temetkezési helyeknek. Bér ki tudja miért, egy kissé átépítették őket. Erre csak felhívjék a figyelmed, de meg nem idokolják. Jártunk Aurez-ben, ami egy gyönyörűséges ki városka, középkori épületekkel.
Voltunk egy kalandparkban is. Sajnos ott fénykép nem készült, mert mindannyian köteleken mésztunk, meg himbálóztunk magas fák között, meg csúszkáltunk, meg nem tudom. És félóton abbahagytam a mutatványt, mert nem bírtam magas fatuskókon lépdelni. Sajnos ott már végleg kimerültem a sok magasban elszenvedett élménytől, és végül győzött a tériszony. Sebaj, Így is fenntöltöttem két órát a magasban.
Végül jártunk Saint Malo-ban és Mont-Saint-Michelben. Előbbi egy fallal körülvett kikötőváros Észak.Bretgane-ban, utóbbi egy szigeten álló katedrális Normandia és Bretagne határán. A szigetet dagéély idején teljesen körbeveszi a tenger, apálykor pedig értelem szerűen nem :-) Az egy csodálatos élmény volt. Oda ha minden jól megy jövőre visszamegyünk, csak Karesszel.
Igen, ugyanis a nyaralás nagy tanulsága az volt, hogy nem mindenkivel tudunk együtt nyaralni. Hálótársam komoly ivási gondokkal küzdött, és horkolt is. Úgyhogy talán ha három éjszakét töltöttem vele egy szobába. Egyszerűen nem tudtam tőle aludni. És visszataszított a részegség foka meg az alkohol szaga is. Nem tudom mikor lettem ennyire prűd, de ez van. Illetve emiatt Ő állandóan későn kellt fel, és emiatt sokkal kevesebbett láttunk Bretgane-ból, mint amennyit szerettünk volna. Ráadásul az utolsó napon totál belassult. Szinte csak vonszolta magát, amivel engem rettenetesen felidegesített.
Azért azt még fontos elmondani, hogy arrafelé csodélatos emberek élnek. nagyon barátségosak, kedvesek, és ha nem is beszélnek jól angolul, mindent megtesznek, hogy két mosoly között segítsenek.
Alább a képek! Csóközön mindenkinek!
 |
| Dover, komp kikötő |
 |
| Karesz Doverben |
 |
| Doverben Mariaval |
 |
| Carnac |
 |
| Felirat hozzáadása |
