A nyaralás

 Kedves Olvasóim,

Bizony, nyaralni voltam. Bár folyamatosan külföldön vagyok, valahogy idén úgy éreztem, hogy el kell mennem valahova a külföldebbnél is külföldebbre mennem nyaralni. Ebben még januárban lett cinkostársam Maria, akivel kolleganők vagyunk.
Január, Február, sőt még március elején is a terv Spanyolorszég volt. Aztán persze a költözés után nekem olyan lett az anyagi helyzetem, hogy se két hétre, se olyan messzire nem mehettem. Így lett az uticél Bretagne. Miért pont oda akartam menni? Mert relatíve közel van, mégis van rá esély, hogy jó, de legalábbis jobb idő legyen, mint a ködös albionban. És elég sok látnivaló van arrafelé, hogy ne unatkozzon az ember.

A Transporterrel mentünk, amit felváltva vezettünk a Karesszel. Doverben kelltünk át komppal Calais-ba. Én csak menetiránynak háttal tudtam utazni (visszafelé is), miközben egy pontra koncentráltam, mert émelyegtem a kompon. Hozzátenném, hogy a komp hatalmas, nem a Dunén megszokott méret, és borzasztó érzés volt érezni, ahogy az a hatalmas motor hullámokat gerjeszt a gyomorsavammal. Na mindegy. Odafelé előre lefoglaltuk a kompjegyet, de mivel a hazaút időpontja bizonytalan volt, így csak egy irényba foglaltunkj jegyet. Így hérom főre és az autóra volt 42 euró. Visszafelé, mivel a kikötőben vettük meg a jegyet, már 105 eurót fizettünk ugyaezért a rakományért.

Carnac-ban foglaltunk le egy Chalet-t. Egy kempingben volt a kicsi mobil ház, ami a honlapon még tengerpartinak tűnt. De a valóságban  ategnerparttól kb egy órányi gyaloglásra volt. Voltak ott lovak, kecskék, egy kutya és egy szamár :-)
A házikóban volt egy háló, ahol mi csajok aludtunk, egy nappali konyhával, ahol Karesz aludt, egy zuhanyzó és egy wc. Ki tudja miért a konyha tökéletesen volt felszerelve egy kivétellel. Valamiért a kivitelező úgy gondolta, hogy a fáradt véndoroknak sokkal nagyobb szüksége van egy mosogatógépre, mint egy sütőre. Úgyhogy csak serpenyőben készült ételek előéllítására voltunk képesek.
További érdekesség volt, hogy egy cinke csaléd fészkelt a tetőnk alatt. Olyan szorgosan etették a fiókákat, hogy a pihenő ember már-már zavarban érezhette magát henyélés közben, ahogy egyre-másre csak hordták az elemorzsiát a kis madárkák.

Carnac amúgy egy csendes kisváros. Olyannyira, hogy alig volt héz, amiben konkréten laktak volna. Valószínűleg mind nyaralóknak kiadandó épület volt. Az éttermek nyitvatartása teljesen random. Vagy nyitva van, vagy nincs. de azért egyszer sikerült egyben étkeznünk, ha nem is abban, amelyikben mi akartunk. Kagylót ettünk, még Karesz, különböző mártásokkal. Nagyon finom volt :-) És friss...
Carnac továbbá tele volt, ahogy egész Bretgane, a prehiszorikus korban random elhagyott hatalmas kövekkel. A Bretonok fairy stone-nak, azaz tündér szikláknak hítvák őket. Mindenfelé kis Stonhenge-k volt. De tényleg mindenfelé. A túrista ösvényekkel is ellátott térképeken mindet feltüntetik. Hét ember legyen a talpán, aki az összeset végig akarja járni.

Jártunk továbbá Locmariaquer-ben is, ahogy múzeum is volt az ottani hatalmas köveknek és temetkezési helyeknek. Bér ki tudja miért, egy kissé átépítették őket. Erre csak felhívjék a figyelmed, de meg nem idokolják. Jártunk Aurez-ben, ami egy gyönyörűséges ki városka, középkori épületekkel.

Voltunk egy kalandparkban is. Sajnos ott fénykép nem készült, mert mindannyian köteleken mésztunk, meg himbálóztunk magas fák között, meg csúszkáltunk, meg nem tudom. És félóton abbahagytam a mutatványt, mert nem bírtam magas fatuskókon lépdelni. Sajnos ott már végleg kimerültem a sok magasban elszenvedett élménytől, és végül győzött a tériszony. Sebaj, Így is fenntöltöttem két órát a magasban.

Végül jártunk Saint Malo-ban és Mont-Saint-Michelben. Előbbi egy fallal körülvett kikötőváros Észak.Bretgane-ban, utóbbi egy szigeten álló katedrális Normandia és Bretagne határán. A szigetet dagéély idején teljesen körbeveszi a tenger, apálykor pedig értelem szerűen nem :-) Az egy csodálatos élmény volt. Oda ha minden jól megy jövőre visszamegyünk, csak Karesszel.

Igen, ugyanis a nyaralás nagy tanulsága az volt, hogy nem mindenkivel tudunk együtt nyaralni. Hálótársam komoly ivási gondokkal küzdött, és horkolt is. Úgyhogy talán ha három éjszakét töltöttem vele egy szobába. Egyszerűen nem tudtam tőle aludni. És visszataszított a részegség foka meg az alkohol szaga is. Nem tudom mikor lettem ennyire prűd, de ez van. Illetve emiatt Ő állandóan későn kellt fel, és emiatt sokkal kevesebbett láttunk Bretgane-ból, mint amennyit szerettünk volna. Ráadásul az utolsó napon totál belassult. Szinte csak vonszolta magát, amivel engem rettenetesen felidegesített.

Azért azt még fontos elmondani, hogy arrafelé csodélatos emberek élnek. nagyon barátségosak, kedvesek, és ha nem is beszélnek jól angolul, mindent megtesznek, hogy két mosoly között segítsenek.

Alább a képek! Csóközön mindenkinek!

Dover, komp kikötő

Karesz Doverben

Doverben Mariaval

Carnac

Felirat hozzáadása

A brittek fejik a kormányt

Kedves Mindenki,

Végre megint jelentkezem, bár ez lehet, hogy nem mindenkinek válik örömére, de ezt meg pont leszarom.

A bejegyzés címe azért az ami, mert hát itt is beköszöntött már egy jó ideje a motoros szezon, és most már elég sokat ülök a vasparipámon. Tehát mostmár más perspektívából tudom szemlélni a közlekedést. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy vajon miért nem tudnak normálisan kanyarodni, miért szerencsétlenkednek itt az emberek a parkolással annyit, stb. Hát tegnap éjjel, munka után, amikor a főkapu elött melegítettem a motort, megvilágosodtam. A brittek fejik a kormányt. Mintha mindenki tehenészetben nőtt volna fel. Valami elképesztő, hogy mennyire szarul vezetnek.

Más téma :-)

Megint költöztünk. :-) Már nem is tudom megmondani pontosan hányadik hely is az ahol lakom, amióta idejöttem. De most van egy 12 hónapos szerződés, szóval most egy darabig nem megyek innen sehova, hacsak nem nyerek a lottón, de ez nem túl valószínű, mert nem lottózom. Most megint Sutton a lakhely, de ezúttal már lakás bérlésről van szó. Történt ugyanis, hogy a főbérlő, akitől a szobát béreltem korábban el kezdett túlságosan belemászni az életembe. És hát amúgy sem volt túl fair az utóbbi időben. Elméletileg a bérleti dijjamban minden benne volt. Mégis fűtés csak reggel öttől nyolcig, majd délután háromtól este nyolcig volt. Reggel nyolc elött nagy ritkán kelek fel a beosztásom miatt, mire hazaérek a fűtés meg már régen ki vlt kapcsolva. És azért ha nincs is minusz húsz fok itt télen, azért kellőképpen hideg van. Szóval én egyfolytában fáztam a házban. Ráadásként elkezdett mindenféle hülyeségeket pletykálni rólam a melóhelyemen, szóval rendesen betelt a pohár. Elkezdtem másik lakhely után nézni. Ebbe becsatlakozott Karesz is, mert Ő meg penészes helyen lakott. Akkor már gondoltuk, hogy egy kis studió lakás tökéletes lenne.
Namármost. A lakásbérlésről azt kell tudni, hogy itt csak akkor tudsz közvetlenül a tulajdonostól bérelni, az ügynökségeket kikerülve, ha van ilyen ismerősöd. Amúgy 99%-ban ügynökségen keresztül működik. Az ügynökségnek jelzed, hogy ez-vagy az a lakás érdekel. Akkor megbeszéltek egy időpontot. Sok esetben mások is odamennek, és a kis studió lakások hipp-hopp ott el is kellnek.
Ekkor történt, hogy egyik kis kolleganőm, aki röpke 9 évvel fiatalabb nálam, szintén panaszkodott az irodában, hogy milyen nehéz szobát/studió lakást találni/bérelni. Én meg mondtam neki, hogy vegyünk ki egy két hálószobás lakást, mert azokat nem kapkodják el olyan gyorsan, és akár többet is meg tudunk nézni.
Így is történt. Aztán egy costás kávézás során megszületett a döntés, hogy a rostán fennmaradt két lakás közül melyik is legyen.
Az eredmény egy tetőtéri lakás egy templom mögött.Két hálószoba, konyha, fürdő, nappali. Fantasztikus :-) Végre nem más otthonába költöztem be, hanem a miénkben. Itt senki nem volt ott előbb, itt senki nem tulajdonos. Szóval egészen más érzés ide hazajönni. Ezt mindannyian nagyon szeretjük. A hálószobákban jobbára egész nap besüt a nap. És annyit fűtünk, amennyit akarunk :-)

A szolgáltatókkal sem volt annyira sok gond, mint amennyire az otthoni tapasztalatok alapján számítottam. Mindent el tudtam online intézni, az interneten kívül. A szerződésünkben ugyanis benne van, hogy csak a főbérlő írásos engedélyével válthatunk szolgáltatót. Gondoltam én április elején, hogy jól van akkor, maradunk szépen a BT-nél (British Telecom) és bár a sky és a virgin media is olcsóbb lenne, de innen rendeljük meg a TV-t és a netet, mert így nem kell köröket futni az ügynökség és a főbérlő között. Hát ezt telefonon intéztem. A kedves emberke a vonal másik végén elsőre azt mondta, hogy az árban a leggyorsabb internet, a TV és a vonalas telefon (anélkül nem ment volna ugyanis) is benne van. Másnap a TV-ről kiderült, hogy az plusz 5 font. Pár héttel később meg kiderült, hogy csak a vonalas telefonra rögzítették a rendelésem. A TV-ről meg kiderült, hogy 50 font amiért aktivizálják és 120 font az antenna. Úgyhogy mondtam, hogy kösz annyira nem kell a TV.
De végre van internetünk, ami csodálatos, mert akármilyen okos is egy telefon, egyszerűen élvezhetetlen rajta a netezés.
Fizetnünk kell TV adót :-) Mindenkinek, akinek akár csak internet van a lakásában köteles TV adót fizetni. Ugyanis TV-t lehet a neten keresztül is nézni. nem nagy összeg. 145 font egy évre, de ha fizeted meg, akár 1000 font is lehet a büntetés.
Fizetnünk kell council TAX-et is. Ez havonta százharminc font nekünk. Nem azért mert sokat keresünk, nem azért mert hárman lakunk a lakásban. Egyszerűen csak jó helyen lakunk. :-)
A víz volt még érdekes dolog. Ugyanis mi mégnem találtuk meg a vízórát. Pár hete még azt gondoltam, hogy Ó.. hát ez nem gond, mert a lekók szerint nincs is vízóra. Így is regisztráltam megunkat, de az első számla alapján van vízóra. Jó lenne, ha velünk is megosztanák, hogy hol, mert majd diktálni kell, aztán ez még jelenthet gondokat.

Közben a tetoválásom folytatása is megkezdődött. Az még egy hosszúés nagyon fájdalmas menet lesz. Hátra és oldara tetováltatni fájdalmas dolog. Borzasztóan fájdalmas. Szóval mindenki jól gondolja meg. :-)

Voltam otthon is egy hetet. Természetesen betegen. De majd megyek még haza szóval majd akkor igyekszem bepótolni, ami most kimaradt. Viszont mindenkinek ajánlom figyelmébe a rubra éttermet Vácott. Atom jó. Nagyon szép, és nagyon jól főznek! És nem megfizethetetlen.

Na mára ennyi, mert most Orsonkának van itt az ideje, aztán a munkának nemsokára.

Pusszantás mindenkinek!

A visszaút

Nem-nem, Kedves Olvasóim, nem hagytak ki egy bejegyzést sem. Én döntöttem úgy, hogy a visszaútról fogok írni egy kis beszámolót előszőr :-)

Képekkel majd később bővítem, most csak egy állt a rendelkezésemre, amit feltölthettem.

Szóval december 9-én utaztam vissza Angliába repülővel. Aki ismer, az tudja, hogy mennyire nem szeretek repülni. Így már a reptéren is érdekes volt a mosolyom. Küzdöttem a könnyeimmel a repülés miatt, amiatt, hogy vissza kell jönnöm, hogy megint búcsúzni kell... szóval nem volt egyszerű.

Aztán amikor felszálltam a gépre és elfoglaltam a helyem a szárny mögött közvetlen és az ablak mellett, vártam, hogy kit ültet mellém a sors. Aztán egyszercsak elfogytak a felszállók. Senki nem ült mellém. Már-már kezdtem magam nagyon elkenődve érezni, amikor egy nem kisdarab ember megjelent az üléseknél és megkérdezte, hogy leülhet e mellém. Hát persze, hogy boldogan mondtam igent! Nem mintha beszélgetni akartam volna, vagy ilyesmi, az volt a tervem, hogy olvasok, mégis úgy éreztem, hogy nem szeretnék egyedül ülni a sorban.

Beült. És onnantól kezdve beszélgettünk. Az illető a hatvanas éveiben jár. Deberencben született majd a szülei Ausztráliába költöztek vele együtt, amikor 4 éves volt. Most Angliában van egy nagy cége, amit az egyik fiával vezet közösen.

A cége be fog fektetni Magyarországon, ezért volt az út. Megkérdeztem tőle, hogy mihez fog kezdeni, ha a FIDESZ megbukik. Majd kiváncsian az ercomat méregetve visszakérdezett, hogy megfog? Én csak annyit mondtam neki, hogy én nagyon remélem. Erre azt mondta, hogy valószínűleg így lesz, de ez őt már nem fogja érinteni. Majd hozzátette, hogy azzal, hogy a fiatalokat a szüleik külföldre küldik tanulni és/vagy dolgozni komoly változást fog előidézni. Ugyanis amikor ezek a fiatalok hazamennek, elvárásokkal lesznek a rendszer iránt. Lesz összehasonlítási alapjuk, és annak érdekében, hogy ők és a gyermekeik jó szociális helyzetben legyenek, a változásokat ki fogják eszközölni ilyen vagy olyan módon.

Aztán persze beszélgettünk mindenféléről. Ő elvált, majd később újranősült egy nála sokkal fiatalabb nővel, akit jóval a válása után ismert meg. Azt mondta, hogy azért szereti a feleségét, mert a felesége nagyon szereti önmagát! Szerinte egy ember akkor tud másokat is őszintén szeretni, ha saját magát is megtanulja szeretni, ha nem válik fölényessé, vagy éppen alárendelté. A fölényes ember ugyanis nem fogja semmire tartani azt a párját, az alárendelt szerepben lévő nők és férfiak pedig nem tudnak boldoggá tenni senkit sem, és ez az egész életüket fusztráltá teszi minden téren.

Persze azt is hozzátette, hogy egy házasságban a férfinak két választása van: vagy boldog lesz, vagy igaza lesz :-) A bölcs férfi az előbbit választja :-D És mindezt egy férfi szájából hallani elég furcsa volt, de úgy gondolom, hogy van akkora élettapasztalata, hogy akár még igaza is legyen :D

Majd mielött leszálltunk volna adott 20 fontot. Azt mondta, hogy Ő maga adna nekem virágot, de nem lesz lehetőségünk rá a reptéren. Így szeretné, ha én vennék magamnak a nevében virágot. Egy kisebb huzavona után eltettem a pénzt és most egy gyönyörű Orchidea (Dendrobuim) figyel a szobában. Akárhányszor ránézek, mindig eszembe jut amiket mondott, és ennek nagyon örülök. Igyekszem minden nap emlékezni arra, hogy szeressem önmagamat :D

Nos.. legközelebb már tényleg írok az ott töltött időről! Puszi!

A reptéren :D

Dombon a tanya

Kedves Olvasóim,

Mostanában meg foglak rohamozni Titeket a bejegyzéseimmel, mert van jónéhány dolog, amit pótolnom kell.

Az első a sorban, hogy elköltöztük! Megint! Ha az elmúlt egy évet nézem, akkor ez már a hetedik hely, ahol lakom, és a második, ahol Kersszel lakunk :-)

Az egyik kolleganőm, aki egy három hálószobás kertesházban majdnem egyedül él adta ki nekünk az egyik szobáját. Olcsóbb is, mint ahol eddig laktunk, plusz szebb helyen is van. DE! Karesz szegény most kb 18 km-t biciklizik minden nap, a munkahelyére és vissza. Nekem csak a melóhelyre van buszom, visszafelé már nincs, ha délutános műszakban dolgozom. Ha délelöttösben, akkor meg odafelé nincs buszom, csak visszafelé. Úgyhogy én is sokkal gyakrabban helyezem az üllepem a biciklim nyergébe, mint eddig.

A ház nincsen messze a Le Raj nevű étteremtől, amelyik Michelin díjjas a curry-je miatt, és az újságcikkek tanusága szerint, amiket az ablakjukban helyeztek el, ez az étterem a curry király. Remélem egyszer kipróbálhatjuk, nem mintha tényleg alá tudnám mindezt támasztani, vagy akár megcáfolni.
Ha az ellenkező irányban indulunk el a háztól, akkor pedig a Derbyhez jutunk. Úgyhogy ha jövő májusban is itt leszünk, akkor majd jól kiülünk a Derby melletti mezőre (ha szabad lesz), ami amúgy golf pálya és majd meglessük a méltóságokat. Majd valamelyik nagyon csinos sapeszom felrakom, ahogyan azt egy hölgyhöz illik :-)

Mindjárt az első itt töltött hétvégén elmentünk sétálni. Természetesen Orson is jött velünk. Felfedeztük, hogy Epsom belvárosától mennyire vagyunk messze, és hogy visszafelé hogyan kell úgy eltévedni, hogy aztán mégis jó helyen lyukadjunk ki. A visszafelé út csodálatos volt. Gyönyörűséges házakkal és kertekkel, illetve egészen közel a mi utcánkhoz istállókkal. Orson is nagyon élvezte. Akkor még a napnak is volt valamennyire ereje.

A környék dimbes-dombos, sok a fa, nem zavaró a forgalom, és nem utolsó sorban a házigazda jó fej.
Hogy Ő miért is lakik majdnem egyedül? Van egy kutyája, két cicája (egy felnőtt és egy kamasz) és egy nyula, szóval mi a görénnyel igazán nem lógunk ki a sorból.

De még azt el sem meséltem, hogy hogyan is költöztünk ide. :-) Nos az a mutatvány nem volt egyszerű. A hiába való keresgélés közben egyszercsak az egyik csoportvezetőm szólt, hogy ez a kolleganőm (igyekszem nem nevesíteni) ki szokott adni szobát, kérdezzek rá, hogy mi a helyzet. Hát így is tettem. Sajnos azonban akkor már megígérte egy harmadik kolleganőmnek, hogy megnézheti a szobát. Így mondta, hogy várjunk. Nos ez a harmadik kolleganő húzta-halasztotta a szobamegnézést, de azért csak összehozta, és persze rá is bólintott a szobára. Majd napokkal később kiderült, hogy Ő az ágyát is vinni akarja magával. Na erre a főbérlönk azt mondta, hogy nem, hisz nem tudja akkor azt az ágyat hová tenni, ami a szobában van. Akkor szólt nekem, hogy mégiscsak mehetünk. Mindjárt másnap este megnéztük a szobát, a harmadik napon rábólintottunk, és már toltuk is a sutto-i főbérlő képébe az írásba foglalt felmondást. Illetve a papírost, amiben Ő kijelenti, hogy visszafizeti nekünk a deposit-ot. Nem sokkal később felajánlottuk neki többször is, hogy ha akarja, akkor előbb is ki tudunk költözni, mint 30 nap, csak szóljon időben. Nos ezt úgy sikerült neki összehoznia, hogy egy héttel a 30 nap lejárta elött egy vasárnap este szólt, hogy akkor hétfőn ki tudnánk e költözni. Felhívtunk a jelenlegi főbérlőt, aki beleegyezett. Szóval nagyon boldogok voltunk. Hirtelen mindent bepakoltunk. Én még folytattam valamelyest hétfő délelött, aztán elmentem dolgozni. Karesz megkapta a pénzt (deposit), amikor visszament a melóból, bepakolt mindent a kocsiba, és eljött Epsomba. Nagyjából kipakolt, majd eljött értem a melóhelyre. Aztán jó sokáig csak pakoltunk :-) Szerintem még most is :-)

Alább néhány kép az említett kirándulásról!

Pusszantás!

Előzetes. A következő részben: magyarországi látogatás, csorvási és békéscsabai kirándulás, béri házmeglesés, váci és budapesti kiruccanás, és még sok-sok minden más!

Orsonnal még Epsom felé

Epsom Collage távolról

Epsom Collage

A kép magáért beszél

Vityilló

Neki neve is van

Megérkezés a High Streetre

Óratorony

Óratorony másik szögből

Mézeskalács ház

Szélróka

Na erről beszéltem

Őszi színek

Női autó

Pótlás

Kedves Olvasóim,

Bizony pótlás, mert igencsak sokmindenről kell beszámolnom. A sok munka következtében itthon rendszeresen rámtőr a lustaság, vagy A Könyv letételével kapcsolatban történő hiábavaló próbálkozás.

Még Szeptemberben (:-)) voltunk Kempton Horse Race Courte-ben, ahol is veterán motoros börze került megrendezésre. A célt, ami miatt kimentünk nem sikerült megvalósítani, de én gazdagabb lettem egy kabáttal, illetve a zord napok után végre volt egy már-már tavaszias napunk. Amikor a szél még hideg, de ha éppen nem fúj, akkor meg lehet sülni a napon :-) Alább pár kép a rendezvényről. A minőségért elnézést, de otthon sikerült felejteni a fényképezőgépet, így csak a "nemtúlokos" telefonokkal csináltunk párat.

Majd október 6-án elmentünk a Brighton Breez-re. Egy egy VW Transporter találkozó. Eredetileg Epsom-ból indultunk más campervan-ekkel. Voltak T1, T2, T25, T4-esek is. Igazi hippi autók, szépen restauráltak, leszakadtak, illetve néhány eladósorba került. Az árak barátaim olyan 6-7 EZER Fontról indulnak :-) És akkor azon a járművön bőven van mit átalakítani, szépítegetni vagy javítani.
Naszóval! Epsom-ból indultunk, majd egészen Brightonig mentünk. Amikor megérkeztünk, a tengerparti hatalmas parkoló és sétány már gyakorlatilag dugig volt. KB 700 ilyen autó volt jelen, plusz néhány bogárhátú, illetve egy-két egyéb VW. Volt kirakodó vásár is. Természetesen görényestül mentünk. :-) Szóval méterenként megállított minket valaki a nézelődők közül, hogy mi van nálunk? Megsimogathatja e :-) Pénzt kellett volna érte kérni, mert gazdagok lennénk már belőle.

Én nyaltam egy fagyit. Valószínűleg életem eddigi legdrágább egy gombócosát: 1,80 GBP. Illetve lementünk a tengerpartra. Nem úszott senkisem. Annyira nem volt jó idő, de a nap kellemesen meleg volt. Orson pedig halálosan megrémült a tenger morajától. Amúgy nem volt a part valami nagy durranás. Úgy nézett ki, mint egy nagy sóderbánya. Brighton sem volt csúnya, de meg sem fogott igazán. Délután elindultunk haza, mert én a kirándulás után még lenyomtam egy éjszakai műszakot, és még aludnom kellett elötte pár órát. Nem mintha ettől jobb érzés lett volna este 9től másnap reggel 7-ig dolgoznom.

Alább néhány képecske az eseményről: (Akit még több kép érdekel, annak elküldöm szívesen a webalbum linkjét, csak kérnie kell)

Még Epsom-ban

Epsomban a gyülekezés

Szintén Epsomban

Már Brighton-ban

Brighton, tengerpart

A rémült Orsonnal