Manka in the UK: Dombon a tanya

Kedves Olvasóim,

Mostanában meg foglak rohamozni Titeket a bejegyzéseimmel, mert van jónéhány dolog, amit pótolnom kell.

Az első a sorban, hogy elköltöztük! Megint! Ha az elmúlt egy évet nézem, akkor ez már a hetedik hely, ahol lakom, és a második, ahol Kersszel lakunk :-)

Az egyik kolleganőm, aki egy három hálószobás kertesházban majdnem egyedül él adta ki nekünk az egyik szobáját. Olcsóbb is, mint ahol eddig laktunk, plusz szebb helyen is van. DE! Karesz szegény most kb 18 km-t biciklizik minden nap, a munkahelyére és vissza. Nekem csak a melóhelyre van buszom, visszafelé már nincs, ha délutános műszakban dolgozom. Ha délelöttösben, akkor meg odafelé nincs buszom, csak visszafelé. Úgyhogy én is sokkal gyakrabban helyezem az üllepem a biciklim nyergébe, mint eddig.

A ház nincsen messze a Le Raj nevű étteremtől, amelyik Michelin díjjas a curry-je miatt, és az újságcikkek tanusága szerint, amiket az ablakjukban helyeztek el, ez az étterem a curry király. Remélem egyszer kipróbálhatjuk, nem mintha tényleg alá tudnám mindezt támasztani, vagy akár megcáfolni.
Ha az ellenkező irányban indulunk el a háztól, akkor pedig a Derbyhez jutunk. Úgyhogy ha jövő májusban is itt leszünk, akkor majd jól kiülünk a Derby melletti mezőre (ha szabad lesz), ami amúgy golf pálya és majd meglessük a méltóságokat. Majd valamelyik nagyon csinos sapeszom felrakom, ahogyan azt egy hölgyhöz illik :-)

Mindjárt az első itt töltött hétvégén elmentünk sétálni. Természetesen Orson is jött velünk. Felfedeztük, hogy Epsom belvárosától mennyire vagyunk messze, és hogy visszafelé hogyan kell úgy eltévedni, hogy aztán mégis jó helyen lyukadjunk ki. A visszafelé út csodálatos volt. Gyönyörűséges házakkal és kertekkel, illetve egészen közel a mi utcánkhoz istállókkal. Orson is nagyon élvezte. Akkor még a napnak is volt valamennyire ereje.

A környék dimbes-dombos, sok a fa, nem zavaró a forgalom, és nem utolsó sorban a házigazda jó fej.
Hogy Ő miért is lakik majdnem egyedül? Van egy kutyája, két cicája (egy felnőtt és egy kamasz) és egy nyula, szóval mi a görénnyel igazán nem lógunk ki a sorból.

De még azt el sem meséltem, hogy hogyan is költöztünk ide. :-) Nos az a mutatvány nem volt egyszerű. A hiába való keresgélés közben egyszercsak az egyik csoportvezetőm szólt, hogy ez a kolleganőm (igyekszem nem nevesíteni) ki szokott adni szobát, kérdezzek rá, hogy mi a helyzet. Hát így is tettem. Sajnos azonban akkor már megígérte egy harmadik kolleganőmnek, hogy megnézheti a szobát. Így mondta, hogy várjunk. Nos ez a harmadik kolleganő húzta-halasztotta a szobamegnézést, de azért csak összehozta, és persze rá is bólintott a szobára. Majd napokkal később kiderült, hogy Ő az ágyát is vinni akarja magával. Na erre a főbérlönk azt mondta, hogy nem, hisz nem tudja akkor azt az ágyat hová tenni, ami a szobában van. Akkor szólt nekem, hogy mégiscsak mehetünk. Mindjárt másnap este megnéztük a szobát, a harmadik napon rábólintottunk, és már toltuk is a sutto-i főbérlő képébe az írásba foglalt felmondást. Illetve a papírost, amiben Ő kijelenti, hogy visszafizeti nekünk a deposit-ot. Nem sokkal később felajánlottuk neki többször is, hogy ha akarja, akkor előbb is ki tudunk költözni, mint 30 nap, csak szóljon időben. Nos ezt úgy sikerült neki összehoznia, hogy egy héttel a 30 nap lejárta elött egy vasárnap este szólt, hogy akkor hétfőn ki tudnánk e költözni. Felhívtunk a jelenlegi főbérlőt, aki beleegyezett. Szóval nagyon boldogok voltunk. Hirtelen mindent bepakoltunk. Én még folytattam valamelyest hétfő délelött, aztán elmentem dolgozni. Karesz megkapta a pénzt (deposit), amikor visszament a melóból, bepakolt mindent a kocsiba, és eljött Epsomba. Nagyjából kipakolt, majd eljött értem a melóhelyre. Aztán jó sokáig csak pakoltunk :-) Szerintem még most is :-)

Alább néhány kép az említett kirándulásról!

Pusszantás!

Előzetes. A következő részben: magyarországi látogatás, csorvási és békéscsabai kirándulás, béri házmeglesés, váci és budapesti kiruccanás, és még sok-sok minden más!