Oreg vagyok en mar bohocnak

Ave,

Ma megvilagosodtam. Buta vagyok. Igen nagyon buta vagyok. Azt mondta az etterem manager holgy a konyhasok, es a tobbi felszolgalo elott nekem, hogy nem lehetek annyira buta, hogy mindent ketszer is el kelljen nekem mondani. Szedjem ossze magam, mert ez igy nem lesz jo.
Meg ket oram volt hatra a deli muszakombol, (ami amugy tegnap este csak ugy hirtelen a semmibol kerult bele a beosztasomba, es ha nem nezek ra amikor haza fele indultam volna, tudomasomra sem hozzak) azt ugy kuzdottem vegig, hogy ne lassanak sirni.
Persze hazafele jovet delutan mar nem birtam ki, es megint, mint kb minden egyes muszak utan sirva bandukoltam haza.
Ahogy a bejegyzesem cime is mutatja, oreg vagyok en mar bohocnak. 29 evesen mar azt hiszem elertem azt a kort, hogy senki ne engedhesse meg velem szemben a megalazo hangsulyt, a megalazo helyzeteket. Azt, hogy ugy beszeljenek velem, mint egy ronggyal.
A legveszelyesebb beosztott az, akinek nincs vesziteni valoja. Jelen esetben ez a veszelyes elem en volnek. Nekem nincs semmim, amit elvehetnenek tolem, maximum a munkam. Es akkor mi van. Majd lesz masik. Most mar nem egy eldugott kis faluban elek, hanem kozel Londonhoz. Korbe vesz egy csomo nagy varos. Istenem! Megtudtam, hogy felszolgalonak buta vagyok. Levontam a tanulsagot. Igaz, ezt az Egyetemen nem tanitottak. Ahhoz, hogy minden targybol otosre allamvizsgazzak, otosre vedjem meg az otos ertekelesu diplomamunkam, hogy munka mellett vegezzek el egy hat eves egyetemi kepzest, ahhoz eleg okos voltam. Felszolgalonak buta vagyok. Vagy legalabbis nem vagyok eleg okos. Ez van. Most mar tudom, mert szem- es fultanuk elott sikerult mindezt a tudomasomra hozni.
Oreg vagyok, es tulkepzett mar ahhoz, hogy egy ilyen semmirekello ember, akibe semmi jo erzes, tisztelet a masik irant nem szorult megtehesse mindezt velem. Es az sem vigasztal, hogy a kolleganoim szerint mindig kell neki valaki, akit piszkalhat.
Ket napja csak fajdalomcsillapito mellett tudok dolgozni, mert a bokaim es kornyekuk mar ugy nez ki, mintha kalapaccsal vertek volna szet. papucsban sem birok jarni, csak kapszulak segitsegevel. A lelkemet kitettem minden egyes vendegert. Szerintem a "oktatas" mellett amit folyamatosan menet kozben kaptam amit megtanultam, azt gyorsan tettem. Ember vagyok, en is kovethetek el hibakat. Foleg ugy, hogy kb 10 napja dolgozom ott, es abbol ketto szabadnap volt. De szerencsere nem halt meg senki, nem allt meg a vilag (azt amugy is decemberre prognosztizaltak), es nem volt elegedetlen vendeg sem.
Mindenesetre leszek annyira kedves, es megteszem azt a szivesseget, amit elottem sokan nem tettek meg (bar ezt csak hallomasbol tudom) es meg fogom mondani az igazi okat a felmondasomnak. Bar nem hinnem, hogy lenne annyira inteligens, hogy levonja belole a  helyes kovetkezteteseket, de azert en vele ellentetben megadom neki a lehetoseget.
Amiota itt elek minden nap tanultam valamit. Uj szavak (pl fingom nem volt megerkezemkor, hogy mi a mosogato rongy angolul), uj kifejezesek (nem is gondolna az ember, hogy a becsiccsentett allapotra tobb szo is van), illetve most megtanultam egy eletre azt, hogy ne legyek ontelt, mert vannak dolgok, amikre nem vagyok kepes, annak ellenere, hogy mindig azt vallottam, hogy az ember, ha jozan paraszti esszel all hozza barmihez, azt kepes elsajatitani. Ez nem igaz. A banstead-i Prezzo-ban legalabbis nem.

De egy valamire nagyon buszke vagyok, a fene nagy eszemen kivul. Arra, hogy nekem van a vilagon a leges-legjobb, es leges-legodaadobb Parom, es azt is, hogy Anya csak egy van! Nelukuluk sehol nem lennek, max az idegosztalyon.

Puszi nektek!