Megbocsajtas

Biztosan egyszeruen csak megszallt az ihlet, vagy hirtelen ennyire sok mondanivalom lett, nem is tudom pontosan, de megint jelentkezem.

Eszembe jutott, hogy volt nekem egy fonokom, aki borzasztoan viselkedett velem. Amikor felmondtam ott, mar teljesen idegroncs voltam. A hajam fele kihullott, es nagyon komolyan felborult az emesztorendszerem. Rettenetes allapotban voltam. Az utolso munkanapom utan napokig csak aludtam, mert annyira ki voltam keszulve.
Akkor es ott azt az embert nagyon gyuloltem, es el sem tudtam volna nala rosszabb embert kepzelni. Teltek a honapok, es tobb, mint egy ev mulva, amikor az agyam, mint valami antivirus rendszer kitorolte szinte teljesen az emlekeimbol egyszercsak megjelent az almomban. Termeszetesen lkiderces alom volt, de nem ugy, ahogyan azt most sokan elkepzelnek. Vilagos volt, sok fennyel. Es egyszeruen attol volt remalom, hogy az oruletbe kergetett azzal, hogy egyfolytaban a  bocsnatomat kerte. A vegen mar annyira nyomasztott, hogy (sosem felejtem el) almomban kozoltem vele, hogy jol van, megbocsajtok, csak hagyjal mar beken. Fantasztikus erzes fogott el almomban. olyan erzes volt, mintha valami szornyu sulyt szakitananak ki a fejembol.
Par hettel kesobb (akkor meg fenn voltam iwiwen), iwiwen megkeresett egy volt kolleganom attol a cegtol es irt egy uzenetet, hogy a ficko par hete meghallt. Persze eszembe jutott az alom. Azota hiszek abban, hogy igenis a halal utan van valami, es ahhoz a valamihez szuksegunk van a megbocsajtasra. Onnantol kezdve sosa nem tudtam tiszta szivbol par napnal tovabb utalni valakit. Mindig, mindenkinek meg tudtam bocsajtani, hisz ez az egyetlen dolog, amire az ut vegen aztan mindenkinek szuksege lesz.