Sziasztok,
Azert irtam ilyen nagy sokara csak, mert igen komoly dolgok, tortenesek foglalkoztattak, es kisse nehezen szedtem ossze a gondolataimat, es azt sem tudtam, hogy hogyan osszam meg mindezt a nagy tomeggel.
Mindenesetre leirok amit csak tudok, hatha masok okulnak belole.
Szoval mindent letisztazva, az remelem minden olvasom szamara kiderult, hogy korant sem azt a munkat vegzem, amire kijottem.
De hogy meg bonyolodjon a helyzet, hetfo este a csalad apukaja kirugott. Szerinte ugyanis az elso hethez kepest sokkal kevesebb munkat vegzek, es mivel ugyis el fogok innen menni, amikor jon a Parom, igy O azt szeretne, hogy menjek el,, mert nekik a negyedik gyerek megszuletese elott legalabb egy honappal kellene egy masik ember a helyemre.
Nem kicsit lepodtem meg. Amikor itt kezdtem, ugy gondoltam, hogy hiaba van a munkaidom reggel 7 es 10 illetve delutan 5 es 7 kozott, mivel nem tudok meg semit sem nagyon csinalni, csinalok plusszokat. Amit persze nem honoraltak egyaltalan, illetve az anyukat allandoan sikoltozott, hogy hagyjam abba a munkat 10 utan, mert az nekem mar szabadido.
Hat igy is cselekedtem. Szoval nyilvan kevesebbet csinalok, de ez azert van, mert nem dolgozom 10 es 5 ora kozott.
Illetve a masik nagy gond velem az volt, hogy a husvet elotti heten nem vasaltam ki az apuka ingjeit. Az elso napomon, amikor anyuka megmutogatotrt nekem mindent, tobbek kozott a szaritogepet is, megkerdeztem, hogy ki kell e a ruhakat vasalni. A valasz az volt, hogy nem, ha megteszem, hogy az apuka ingjeit kivasalom, akkor megkoszonik, de amugy nem kell.
Nos nehany het elteltevel, amikor a bejarono mar masodszor meselte, hogy apuka haloszobajaban a frissen vasalt ingek a foldredobalva, osszetaposva hevernek, ugy gondoltam, hoy dehogy fogom en a draga idomet (ez ugyanis a napi rutinba nem fer bele) arra pazarolni, hogy inget vasaljak.
Masnap reggel, miutan nem aludtam semmit leult velem anyuka beszelgetni. Apuka mar a nagyvarosban dolgozott akkor es csutortok estig vissza sem jott.
Anyuka azt mondta, hogy hallotta, apuka miket mondott nekem, es ne vegyem olyan komolyan. Hisz alig van apuka itt, igy nem lathatja, hogy neki mekkora segitseg vagyok. Es nagyon megszeretett engem, igy nem szeretne, ha elmennek, es olyan munkat vallalnek el, ami nem tenne boldogga. O azt szeretne, hogy addig maradjak legalabb amig a Parom nem jon ertem, vagy addig, amig nem talalok olyan munkat amit szivem szerint csinalnek.
Illetve hozza tette, hogy az, hogy en itt vagyok e vagy sem az nem az apuka dolga, mert O ugye alig van itt, es en nem az apukanak vagyok segitseg, hanem az anyukanak, es O nem akarja, hogy elmenjek.
Remek, gondoltam magamban. Most akkor mi legyen. Apuka csutortokon jott vissza. Addig kismillio elmeletet gyartottam le en is es mindenki mas is, arrol, hogy mi is legyen velem most akkor.
A vegen arra jutottam, hogy megmondom neki, hogy azzal a resszel, hogy az uj embert egy honappal az uj gyerek szuletese elott itt szeretne latni egyetertek, a tobbi nem. Igy az ajanlatom az, hogy majus 18-an vagy 20-an kikoltozom, mert addigra tudok magamnak meg felretenni, illetve szobat talalni Londonban.
Erre apuka kozolte velem, hogy beszelt anyukaval es most mar O is egyetert vele, mert neki az a legfontosabb, hogy anyuka jol erezze magat.
Tehat most itt elek egy csalad hazaban, takaritom a napi koszukat, ugy, hogy tudom, apuka legszivesebben hazon kivul tudna.
Persze senki ne panikoljon, hogy mi lesz most velem. Nyilvan el fogok innen menni. Az en Lovagomra varok, vagy arra, hogy talaljak ugy munkat, hogy ne kelljen felesleges utakat megjarnom Londoba meg vissza, mert az elvinni alkalmankent a heti keresetem.
Emberek! Nagyon figyeljetek oda, hogy mit tesztek, mit csinaltok. Es aki nem erez magaban eleg erot ahhoz, hogy nyeljen, mint a kacsa, nem birja megallni, hogy ne szoljon vissza, amikor igazsagtalanok vele, az igy, ilyen helyre ne iduljon el.
Puszi Mindenkinek!
Love, Peace!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése